Leépülőben a hazai tejágazat?

[caption id="" align="alignleft" width="260"] Előbb-utóbb a gyümölcstermesztőkéhez hasonló tiltakozásba kezdhetnek a tejtermelők is
[/caption]Elemzők és termelők szerint is rossz helyzetben van a hazai tejágazat. A GfK Hungária és az Agrár Európa Kft. legfrissebb tanulmánya szerint a magyar tejgazdaság leépülése zajlik. Probléma, hogy az ágazatban aránytalan a jövedelemelosztás, az import aránya a belföldi értékesítésben meghaladja a 30 százalékot, gyenge a termelők szervezettsége, és nincs együttműködés a termékpálya szereplői között. Ezt a korántsem pozitív képet tovább árnyalja, hogy alacsony a tej felvásárlási ára: a tanulmány azt jósolja, ez idén éves átlagban 80-82 forint körül lesz.

Hasonlóan lájta a helyzetet két agrárszervezet képviselője. Krajcsovicz András, a szarvasmarha-tenyésztők országos választmányának elnöke egyetért azzal, hogy leépül a tejágazat. "Hasonló a helyzet, mint a gyümölcstermesztőknél. Alacsony a felvásárlási ár, legalább 90 forintos kilogrammonkénti árra lenne szükség, hogy az önköltséget elérjük. Persze kérdés, szükség lesz-e blokádra" – mondta lapunknak Krajcsovicz. Ugyancsak az alacsony felvásárlási árat nevezte a tejágazat egyik legsúlyosabb problémájának Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) szövetségi igazgatója.

Véleménye szerint még a tanulmányban írtaknál is alacsonyabb, mindössze 60-75 forintos felvásárlási árral lehet kalkulálni, ami a termelőknél még az önköltséget sem éri el. A Magosz képviselője a gyümölcstermesztők gondjaihoz hasonlítja a tejtermelőkét is, mert az áruházláncok olcsó uniós tejet, vagy sokkal inkább tejporból gyártott készítményeket forgalmaznak. "Ráadásul a Mizo és a Parmalat sem magyar kézben van, és ők határozzák meg az árakat" - emelte ki Budai. Úgy látja, Magyarország az EU-s tejkvótát sem tudja kihasználni, ezáltal viszont versenyhátrányba kerül az unió legnagyobb tejtermelő államaival, Dániával, Hollandiával és Olaszországgal szemben.

Szinte ugyanezt mondta kérdésünkre Krajcsovicz András, aki Lengyelországot is versenypartnerként jegyezte meg. A szarvasmarha-választmány elnöke megjegyezte: igaza van a tanulmány készítőinek abból a szempontból, hogy a 30 százalékos importarány magas, 20 százalékra kellene csökkenteni. "A hazai piacon így plusz 130 millió liter tejjel lehetne számolni" - mondta a szakember. Ide kapcsolódik Budai Gyula megjegyzése: egy időben jó volt az export, mert például a szlovákok közvetlenül a termelőktől vásárolták a tejet.

A tejtermelők szervezettségét illetően Kajcsovicz András úgy nyilatkozott, négy-öt kisebb szervezet létezik, de ez nem elég. A szakember azt is mondta, nemcsak a termelői szervezetek, hanem az értékesítők sincsenek elegen. Véleménye szerint kellene egy a Dunántúlra, egy pedig az ország másik részébe. Egészen másként közelítette meg ezt a problémát Budai Gyula, aki felvetésünkre visszakérdezett: "Ki a felelős a termelők szervezettégéért?"

Még egy problémát emeltek ki a tejágazatot érintők közül interjúalanyaink. Krajcsovicz András úgy látja, a jövedelemelosztás jelenleg úgy néz ki, hogy kétharmad-egyharmad arányban a kereskedők és a feldolgozók részesülnek belőle. "És mi marad a termelőknek?" - tette fel a kérdést.