Párterápia a színpadon

[caption id="" align="alignright" width="260"] Fizetett, hogy eljátszhassa a darabot
[/caption] – Nem hétköznapi, hogy egy színészházaspár a saját pénzét költse egy darab jogainak megvásárlására. Ön a párjával, Détár Enikővel ezt tette a Jelenetek egy házasságból című alkotással. Már a harmincadik előadás környékén járnak. Ezek szerint bejött a vállalkozás?
– Igen, hiszen eddig több mint tízezer ember látott minket Ingmar Bergman művében, s egy alkalom kivételével mindig telt házunk volt. De ma már azt is tudom, hogy annak idején a vak ló bátorságával szaladtunk neki ennek az elképzelésnek. Amikor bementünk a jogvédő hivatalhoz, csodánkra jártak, hiszen olyan még nem volt, hogy valaki az adózott pénzét kockáztassa azért, hogy eljátszhasson egy színdarabot.

– Állítólag nem csupán anyagilag volt rizikós önöknek ez a vállalkozás.
– Igen, lelki értelemben is nagyon „bevállalós” ez a darab. Amíg a szerepünket tanultuk, szembesülnünk kellett az eddigi közös életünk összes problémájával. A próbák alatt sokszor nem is tudtam, hogy éppen ki beszél hozzám: Enci (Détár Enikő –  a szerk.), vagy csak a szerepbeli Marianne. Kemény szembenézésekre kényszerültünk.

– Ezek szerint ez a mű Rékasi Károly és Détár Enikő életét is boncolgatja?
– Bizonyos értelemben igen, hiszen a szituációk és a gesztusok megformálásánál saját hétköznapjainkból is merítettünk. Ez sok nehézséget okozott, hiszen az egész olyan volt, mint egy nagy kibeszélés. De a vége az lett, hogy még közelebb kerültünk egymáshoz. Jobb, magasabb minőségű kapcsolat lett a miénk.

Rékasi Károly

Született: 1962. szeptember 25-én

Végzettség: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1986)

Pálya: Madách Színház (1986-87), Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház (1987-1990), József Attila Színház (1990-92), Nemzeti Színház (1992-2000), 2000 óta szabadúszó.

– Többen azt mondják, a nézőkre is olyan hatással van a mű, mint egy önismereti tanfolyam. Ez miben nyilvánul meg?
– Az egyik előadás szünetében egy nő odafordult a párjához és azt mondta: ha hazamentünk, nekünk beszélni kell. Egy ismerősünk pedig arról számolt be, hogy egy régen elvált házaspár együtt nézte meg az előadást, majd a férfi azt mondta: lehet, hogy nekünk nem is kellett volna elválni. De azt is érdekes látni, hogy az eleinte még összebújó párok a második felvonás alatt, amikor a színpadon sorjáznak a problémák, akaratlanul is elhúzódnak egymástól. Ez a darab olyan természetes és annyira rólunk szól, hogy mindenki felismer benne valamit saját magából és a kapcsolatából. Ezek az igazi katartikus pillanatok.

Végzettség: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1986)

Pálya: Madách Színház (1986-87), Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház (1987-1990), József Attila Színház (1990-92), Nemzeti Színház (1992-2000), 2000 óta szabadúszó. Fizetett, hogy eljátszhassa a darabot Rékasi Károly -->