Szerelmes tragédia egy ősöreg mikrobuszban

[caption id="" align="alignleft" width="465"] A Globe Színház nem tiszteleg előtte, kortársának tekinti Shakespeare-t
[/caption] Helyzetét ugyan rontja, hogy nem lehet autópályán megközelíteni, hogy lassan és nem ritkán késéssel döcög el a városba még az InterCity is, de megéri a fáradságot. A Gyulai Várszínház minden évben összművészeti fesztivált rendez, képzőművészet, film, dzsessz egyaránt szerepel a kínálatban. A program középpontjában a színházi előadások állnak. Ezeken belül is kitüntetett szerep jut Shakespeare munkásságának. Az idén éppen szombaton ért véget a IV. Shakespeare Fesztivál. Láthattunk Hamletet balett- és bábváltozatban, műsorra tűzték a Téli regét japán művészekkel, s fellépett még a világ egyik legjobb színháza, a Meno Fortas. Eimuntas Nekrosius rendezésében a Hamlet és az Othello után idén a Macbethet adták elő Gyulán.

Megfordult a hangulatos kisvárosban a híres Globe Színház társulata is. Az együttes persze már nem abban a teátrumban székel, amelynek valaha Shakespeare is igazgatója volt. Viszont újjáépítették Londonban a kívül nyolcszögletű, belül kör alakú hasonmását, amely középen tető nélküli, így a napvilágnál is lehet játszani benne, mint annak idején. Gyulán is lényegében mesterséges világítás nélkül lépett fel az együttes, este hatkor kezdték a Rómeó és Júliát, fél kilenckor, s még sötétedés előtt fejezték be. Nincs ebben a produkcióban semmi ünnepélyeskedő tisztelgés. A fiatal színészek kortársuknak tekintik Shakespeare-t.

Saját problémáikra keresik darabjában a választ, vászonnadrágokban, pólókban játszanak, díszletként elég számukra egy lepukkant, ősöreg mikrobusz. Ifjonti hévvel benyargalásszák a színpadot. Örök mozgásban vannak. Elizabeth Freestone rendező segítségével mohón át akarnak élni minden érzést, a kitörő örömtől a letaglózó bánatig és a lesújtó tragédiáig. Hatalmas energiákkal felejtkeznek bele a játékba. Kedves, szerethető előadással rukkolnak elő, de valahogy ettől a híres színháztól nagyformátumúbb, eredetibb produkciót várna az ember.
 
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös bemutatója, a III. Richárd szándéka szerint nagyformátumú előadásnak készült. Tompa Gábor rendező a manipuláció természetrajzára helyezi a fő hangsúlyt, ezért a modernizált verzióban bizonyos jelenetek tévéstúdióban játszódnak. Bogdán Zsolt elmagányosodott, gátlásokkal küzdő, de mégis gátlástalanul cselekvő címszereplőt alakít. A produkción érződik, hogy nincs még minden ízében kész, inkább csak előpremier, a valódit majd novemberben tartják az Európai Unió Színházi Fesztiválján, amelyet idén Kolozsváron rendeznek.