1968 – Sorsfordító esztendő

„Soha többet ne jöjjetek vissza” – vetették oda a felvidéki magyarok 1968 október végén a Csehszlovákiából kivonuló magyar katonáknak. A magyar honvédeknek komoly csalódást és meglepetést okozott, hogy a magyar nemzetiségűek sem látták őket szívesen, s csak kényszerítő erő hatására voltak velük hajlandóak együttműködni. Harminc évvel korábban, 1938-ban a Csehszlovák állam szétesésekor sóval és kenyérrel, ünnepségekkel, könnybe lábadt szemmel fogadták Horthy Miklós kormányzó katonáit a Felvidéken, miután az első bécsi döntés eredményeképpen 11 927 négyzetkilométer került vissza Magyarországhoz. „A magyar ajkúak azonban ezúttal a csehszlovák belügyekbe való beavatkozásként értékelték a megszállást” – mondta lapunknak Horváth Miklós.

A hadtörténész szerint a Csehszlovákiában élő nemzetiségeket a megszállás kovácsolta egységbe. A lakosság ugyanis támogatta Alexander Dubcek reformjait, akinek 1968 januárjában lett a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára. A prágai tavasz jelszava az emberarcú szocializmus lett. Eltörölték a cenzúrát, az utazási korlátokat, szabadon engedték a politikai foglyokat. Magyarország részvétele azonban a katonai akcióban igen súlyos következményekkel járt később a Felvidéken élő magyarságra nézve.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A hadtörténész szerint a Csehszlovákiában élő nemzetiségeket a megszállás kovácsolta egységbe
[/caption]1968. augusztus 20-án 23 órakor 24 szovjet, magyar, lengyel és bolgár hadosztály kezdte meg Csehszlovákia megszállását. Mintegy 250 ezer katona vonult be, a határokon mintegy 200 ezren tartalékban, köztük két keletnémet hadosztály. „A mintegy 10 ezer fős magyar katonai kontingens 142 harckocsival, 82 felderítő úszógépjárművel, 17 úszóharckocsival, és 158 löveggel és aknavetővel elsősorban a magyarok által lakott területeket szállta meg” – emlékeztetett Horváth Miklós. Nyitra, Nagytapolcsány, Szered, Érsekújvár, Léva, Vágújhely, Pöstyén, Galgóc, Nagykürtös és Verebély településen hoztak létre helyőrségeket. A magyar haderő a fegyveres harcra is felkészült, de ez nem következett be. A cseh vezetés ugyanis a passzív ellenállásra szólított fel, a cseh hadsereg a laktanyákban maradt.

A legsúlyosabb incidens Érsekújváron volt, ahol kővel dobálták meg a magyar katonákat, akik a levegőbe lőve eltalálták a templomtornyot. A honvédek többsége végül a konfliktus elkerülése érdekében kivonult a városból, amit a helyiek győzelemként értékeltek. A magyar katonákat sokat szidalmazták, a konfrontációt viszont kerülték. Egy szlováknak még a biciklijének az árát is kifizették, amelyen egy magyar harckocsi ment keresztül. A megszállásnak három magyar áldozata volt. Egy tiszt egy harckocsi-balesetben vesztette életét, mikor az Ipolyba csúszott, egy véletlenül lőtte le magát fegyvertisztítás közben, egy pedig öngyilkos lett. A magyar katonákat október 21-én kezdték kivonni, az utolsó alakulat 31-én hagyták el Csehszlovákiát.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] A szovjet katonai vezetés már 1968 márciusában eldöntötte, hogy ha kell katonai eszközzel vetnek véget a prágai tavasznak
[/caption]A magyar katonai vezetés egyébként augusztusban pánikba esett, mivel a Jugoszlávia és Románia felvonultatta katonai erejét a magyar határra. „A két ország ugyanis attól tartott, hogy Csehszlovákiához hasonlóan a Szovjetunió őket is megszállja” – mondta Horváth Miklós. Czinege Lajos honvédelmi miniszter ezt jelezte is Grecsko marsallnak. A szovjet honvédelmi tárcavezető azonban megnyugtatta Czinegét, hogy a Szovjetunió nem vonul be a két országba, s megvédik Magyarországot. A NATO beavatkozásától egyáltalán nem kellett tartani.

„A szovjet katonai vezetés már 1968 márciusában eldöntötte, hogy ha kell katonai eszközzel vetnek véget a prágai tavasznak nevezett reformfolyamatoknak” – hangsúlyozta a hadtörténész. Ezt a döntést már május hatodikán támogatta Moszkvában a lengyel Wladyslaw Gomulka, a keletnémet Walter Ulbricht és a bolgár Todor Zsivkov. A moszkvai tárgyalásról Kádár János főtitkár május 14-én számolt be Budapesten a Politikai Bizottság előtt. Ekkor azt hangsúlyozta, hogy még nincs ellenforradalmi helyzet Csehszlovákiában, politikai eszközökkel kell helyreállítani a rendet. Nem zárta ki azonban a katonai beavatkozás lehetőségét sem. Horváth Miklós arra emlékeztetett, Kádár hitt abban, hogy 1956-os szerepéhez hasonlóan meg lehet találni azokat a szereplőket, akik megakadályozzák a reformfolyamatokat. Meggyőződése volt, hogy Dubceket leválaszthatja a reformkommunistákról. Kádár azonban ebben kudarcot vallott, hiába találkozott többször is Dubcekkel. A magyar beavatkozásról a magyar főtitkár szinte egy személyben döntött, mivel a Politikai Bizottság még július 12-én is a politikai megoldás mellett érvelt. Kádár azonban pár nap múlva Varsóba utazva már egyetértett a szovjet értékeléssel, a katonai intervenció szükségességével.

Európa hangos, újra hangos

Vietnami háború, gyarmati elnyomás, katonai diktatúrák – 1968-ban nem volt nehéz témát találni a tiltakozáshoz a nyugati egyetemisták számára. Franciaország azonban nem ezek miatt forrongott a negyven évvel ezelőtti tavaszon. A párizsi diákok a túlzsúfolt, elavult egyetemek reformját, a szüleik (és a szemükben őket képviselő Charles De Gaulle elnök) által diktált társadalom megváltoztatását, a politikai rendszer valamiféle baloldali-anarchista átalakítását próbálták kierőszakolni – felemás sikerrel.

- Április 4. Egy memphisi szálloda teraszán lelövik Martin Luther Kinget. A 39 éves tiszteletes, a feketék jogaiért küzdő aktivista néhány nappal korábban Memphisben egy tiltakozást vezetett, a megmozduláson egy ember életét vesztette.

- Június 5. Egy nappal a kaliforniai előválasztáson aratott győzelme után egy Los Angeles-i szállodában agyonlövik Robert Kennedyt.

- November 5. A republikánus Richard Nixont választják az Egyesült Államok 37. elnökévé.A tiltakozás Párizs külvárosában, Nanterre-ben kezdődött, ahol márciusban a diákok – élükön a német-francia Daniel Cohn-Bendittel – megszállták az egyetem egyik épületét. Májusra megszokottá vált, hogy hőzöngő diákok és rendőrök néznek farkasszemet. Egy szikra kellett ahhoz, hogy május 3-án Párizs Latin negyedében szervezzenek tüntetést. A több száz sérültet követelő összecsapás csak olaj volt a tűzre: a barikádok és a repkedő utcakövek között napról napra többen tűntek fel. Május végén több százezren tiltakoztak az utcán és tízmillióan, a francia dolgozók kétharmada sztrájkolt. De Gaulle bújkált, majd választásokat írt ki, amelyen aztán pártja fényes sikert aratott. A diákok hazamentek, beérve azzal, hogy a rendszert ugyan nem sikerült megváltoztatni, a párizsi utcák burkolatát és a franciák mentalitását mindenképpen.

A német fiatalok sem kevesebbet tűztek ki célul, mint a felsőoktatás és a társadalom átalakítását. Ők azonban nem tudhattak olyan támogatást gyorsan radikalizálódó mozgalmuk mögött, mint francia társaik. Nem véletlen, hogy a megmozdulások élén álló Szocialista Német Diákok Szövetségének egyik vezéralakja, Rudi Dutschke ellen elkövetett merénylet után az Axel Springer kiadó épületeit vették blokád alá: a támadásért az őket keményen bíráló lapjaikat tartották felelősnek. Barikádok a német nagyvárosok utcáin is emelkedtek, ám rövid idő után csak a legelszántabbak folytatták a harcot – igaz, ők, elsősorban a Vörös Hadsereg Frakció tagjai, terrorcselekményekkel is.

Gazdasági reformok 1968–ban: a háztáji újítások

A sokat emlegetett, 1968–ban végrehajtott gazdasági reformok tulajdonképpen az állami tulajdon felszámolásának megkezdését célozták, mivel 60–as évek közepétől még a kommunista vezetés számára is nyilvánvalóvá vált, hogy változtatásokra van szükség a magyar gazdaságban. „Minden a mezőgazdasággal kezdődött, a ''68 január elsején elfogadott reformok is elsősorban erre irányultak” – jelentette ki lapunk kérdésére Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának egykori tagja, aki a reformok egyik kezdeményezője volt. Az erőszakos téeszesítés következtében ugyanis a termelés annyira leromlott, hogy az ország élelmiszerimportra szorult. 1959 és 1961 között az élelmiszerbehozatal mértéke évente évente 30 százalékkal nőtt, pedig a mezőgazdaságra ebben az időszakban a tervezett összegek háromszorosát, 16,3 miliárd forintot költöttek és ennek ellenére hatvanas évek végéig az alapvető élelmiszerekben továbbra is hiány volt.

„Szabadabbá kellett tenni a szövetkezetek működését, ennek egyik része volt a háztáji megjelenése és gyorsan bebizonyosodott, hogy az államnak ez hasznára volt” – mondta Nyers. A háztáji gazdálkodás engedélyezése, valamint a díjazási rendszer rugalmasabbá tétele, amit ellenzői természetesen „kapitalista elhajlásnak” tartottak, a terméseredmények gyors javulását eredményezte. „Az iparban ugyan nem volt ennyire látványos a reformok hatása” – például, hogy több cégnek engedélyezték, hogy importra termelhessen, illetve újra megjelenhettek a kisiparosok, – „ám ott is érezhető volt a javulás” – emlékezett vissza Nyers. A reformok sikereinek következtében azonban még az MSZMP–n belül is felmerült, hogy a gazdasági reformokat társadalmi reformoknak kell követniük és ez már egyértelmű ellenállásba ütközött. Nyers Rezső szerint a reformokat „politikai” nyomásra állították le, mivel véleménye szerint a gazdasági elit, a gyár és üzemvezetők nem voltak érdekeltek a változtatásban. A valóságban azonban 1972-ben maga Brezsnyev utasította Kádár Jánost, hogy fogja vissza a reformokat.

A futballdöntőben a bulgárok ellen 4-1-re diadalmaskodó válogatott legjobbja, Szűcs Lajos úgy emlékszik vissza Mexikóra, mint az utolsó „békebeli” olimpiára. „Nem voltak biztonsági ellenőrzések, a szabad időnkben oda mentünk szurkolni, ahová csak akartunk – emlékezett vissza. – A stadionok tájékán minden a játékról szólt, a politikának még a szele sem jutott el hozzánk.” Igaz, ebben az is közrejátszhatott, hogy a magyar focistákat Guadalajarában szállásolták el, s csak az elődöntő előtt költöztek be Mexikóvárosba. Ettől függetlenül az akkori sportolók szinte kivétel nélkül ma is azt mondják: alig két hónappal korábbi csehszlovákiai bevonulás nem érződött az olimpia légkörén.

- Április 4. Egy memphisi szálloda teraszán lelövik Martin Luther Kinget. A 39 éves tiszteletes, a feketék jogaiért küzdő aktivista néhány nappal korábban Memphisben egy tiltakozást vezetett, a megmozduláson egy ember életét vesztette.

- Június 5. Egy nappal a kaliforniai előválasztáson aratott győzelme után egy Los Angeles-i szállodában agyonlövik Robert Kennedyt.

- November 5. A republikánus Richard Nixont választják az Egyesült Államok 37. elnökévé. Az olimpiát érintetlenül hagyta a politika Nem jó előjelekkel rendezték meg 1968-as olimpiát Mexikóvárosban. A nyitóünnepség előtt tíz nappal ugyanis a Tres Culturas téren még diáktüntetés zajlott, amit a hatóságok kegyetlenül levertek: a hivatalos jelentések szerint négy halottja és húsz sérültje volt a sortűznek, de olyan hírek is voltak, hogy több száz fiatal veszítette életét. A tragikus események hatására még az is felmerült, hogy nem tartják meg a játékokat, ám ezt a lehetőséget a szervezők végül elvetették. S hogy jól döntöttek, azt maga a sport igazolta: magyar szempontból itt született az olimpiák egyik legjobb eredménye. Tíz aranyat szereztünk, s Magyarország a negyedik helyen végzett az USA, a Szovjetunió és Japán mögött az éremtáblázaton.

A futballdöntőben a bulgárok ellen 4-1-re diadalmaskodó válogatott legjobbja, Szűcs Lajos úgy emlékszik vissza Mexikóra, mint az utolsó „békebeli” olimpiára. „Nem voltak biztonsági ellenőrzések, a szabad időnkben oda mentünk szurkolni, ahová csak akartunk – emlékezett vissza. – A stadionok tájékán minden a játékról szólt, a politikának még a szele sem jutott el hozzánk.” Igaz, ebben az is közrejátszhatott, hogy a magyar focistákat Guadalajarában szállásolták el, s csak az elődöntő előtt költöztek be Mexikóvárosba. Ettől függetlenül az akkori sportolók szinte kivétel nélkül ma is azt mondják: alig két hónappal korábbi csehszlovákiai bevonulás nem érződött az olimpia légkörén. A hadtörténész szerint a Csehszlovákiában élő nemzetiségeket a megszállás kovácsolta egységbe A szovjet katonai vezetés már 1968 márciusában eldöntötte, hogy ha kell katonai eszközzel vetnek véget a prágai tavasznak -->