A levegő világbajnokai vagyunk

[caption id="" align="alignleft" width="270"] Olenyik Roland: Buli az egész, csak be kell tartani a szabályokat
[/caption]Ép gépből, ép ésszel, ép ember nem ugrik ki – tartja a mondás. Nem így Olenyik Roland, aki fiatal kora ellenére már 850 ejtőernyős ugráson van túl, nem utolsó sorban pedig a júliusban rendezett IV. Junior Stílus és Ejtőernyős Világbajnokságon első helyezést ért el. A versenyt július 26. és augusztus 2. között rendezték Szlovákiában, Losoncon. Olenyik Roland egyéni célbaugrásban lett első, tíz ugrása között összesen tizenöt centiméter eltérés volt. Mivel elsősorban célbaugrásra volt felkészülve, ezért stílusugrásban kilencedik helyezést ért el. Összetettben pedig „csak” a negyedik helyezést tudta megszerezni.

„Buli az egész, csak be kell tartani a szabályokat” – összegzi eddigi ejtőernyős tapasztalatait a 19 éves világbajnok. Mint mondja, pályafutását, vagy inkább zuhanását 16 évesen kezdte, a vérében volt a veszélyes élet iránti vonzódás. „Az ejtőernyőzés nálunk családi hagyomány. Édesanyám és édesapám egy repülőtéren ismerkedett meg, mindketten ejtőernyősök voltak. Ennek ellenére édesapám egyáltalán nem örült, amikor kitaláltam, hogy ejtőernyőzni szeretnék. Keresztapám, aki az edzőm is egyben, szintén ezzel foglalkozott” – mondta. „Az ugrás, az adrenalin az egyik szerelmem, az életem. Ha mást csinálok, unatkozom” – tette hozzá.

A szlovákiai világversenyen légcellás, téglalap alakú ernyővel ugrott. Célbaugrást 1000 méterről, a stílusugrást pedig 2200 méterről hajtotta végre a világbajnok. „Célbaugrás közben úgynevezett lassúernyővel ugrunk, amely 10 másodperccel az ugrás után 240 kilométer per órával zuhan. Először 1-2 másodpercet zuhanunk, akkor nyitjuk az ernyőt és úgy irányítunk a célba” – magyarázta. Stílusugrás közben pedig különböző forgásokat, szaltókat kell a versenyzőknek végrehajtani, mielőtt kinyitják az ernyőt.

Az ifjú világbajnok mára a nemzeti ejtőernyős válogatott tagja, de nem áll meg a most megszerzett dicsőségnél. „A legnagyobb elismerés összetettben, tehát célbaugrásban és stílusugrásban is elsőnek lenni” – tette hozzá. Mint mondta, erre 22 éves koráig meg is van az esélye, addig versenyezhet ugyanis junior kategóriában. Olenyik Rolandnak azonban addig is vannak tervei: novemberben bevonul ejtőernyős katonának. „Jelenleg is a katonai ejtőernyős klub tagja vagyok. Így szinte természetes volt, hogy bevonulok katonának és az ejtőernyőzésből fogok megélni. Hiszen ez nem csak egy hobbi, ez az egész életem.” – mondta lelkesen. Az, hogy szívvel-lélekkel csinálja ezt a veszélyes sportot, abból is látszik, hogy még iskoláit sem fejezte be, csak hogy szenvedélyének hódolhasson.

„Az ejtőernyős szezon márciustól novemberig tart, addig minden hónapban kétszer van edzőtábor, ezt pedig az iskolában nem nagyon tolerálták” – mondta. Nem elég azonban legyőzni a félelmet és kiugrani a gépből: komoly vizsgákat is kell tennie annak, aki ezt a sportot választja. „Először is kell egy repülőorvosi alkalmassági vizsgálat, csak az ugorhat, aki ezen kielégítően szerepel. A közismert tandemugráshoz nem kell vizsga, de amit én csinálok, ahhoz igen. Az első az alapképzés, amely abból áll, hogy egy körkupolás ernyővel 4000 méterről egyedül kell ugrani két kísérővel” – mondta. Hozzátette, háromhavonta leoldózár-vizsgát is kell tenni, hogy veszély esetén minden automatikusan az ugró kisujjában legyen. Ezen kívül ismeretfelújító vizsgán is helyt kell állni kétévente annak, aki ugrani akar. A vizsgákhoz pedig hozzátartozik az ernyőhajtogatás művészetének alapos ismerete is.

Még ha ezt mind meg is tanulta az ember, akkor is adódhatnak váratlan helyzetek, amelyekre a képzések nem tudnak felkészíteni. „Eddig háromszor volt vészhelyzetem, amikor a főernyőt le kellett oldani és a mentőernyővel kellett leszállni. Egyszer egy bevásárlóközpont parkolójába sikerült megérkeznem, de az ilyen eseteket mindig horzsolásokkal úsztam meg” – mondta.

„1981-ben kezdtem vitorlás géppel repülni. Elvittek egy pár körre egy két üléses géppel és azonnal beleszerettem a vitorlázásba. Előtte szövőüzemben dolgoztam, saját vállalkozásban lakástextileket és ruhaanyagokat gyártottunk” – mondta. Gulyás György azóta tízszer volt magyar bajnok. Mint mondja, a siker és az elismerés még inkább ösztönözte a repülésben. Utasszállítót 2002-ben vezetett először, előtte teherszállító gépeken is repült. „A vitorlást jobban szeretem, egészen más érzés. Ha nem versenyzek, nem kötnek szabályok, a vitorlázó repülés a legszabadabb, legfelemelőbb érzés a világon” – mondta.

A vitorlázó repülőt ugyanis semmilyen motor nem segíti a repülésben, csupán a légáramlatok tartják a levegőben. „A földről feláramló meleg levegő a könnyű repülőt elkapja, szél a vitorlázáshoz tulajdonképpen nem is kell, de 50 kilométer per óráig nem is különösebben zavaró” – magyarázta. A vitorlázó repülő pedig 1000 méteres magasságból körülbelül 45 kilométert tud siklani, mint egy szálló papírdarab, háromnegyed órát kőrözve a levegőben.

„1981-ben kezdtem vitorlás géppel repülni. Elvittek egy pár körre egy két üléses géppel és azonnal beleszerettem a vitorlázásba. Előtte szövőüzemben dolgoztam, saját vállalkozásban lakástextileket és ruhaanyagokat gyártottunk” – mondta. Gulyás György azóta tízszer volt magyar bajnok. Mint mondja, a siker és az elismerés még inkább ösztönözte a repülésben. Utasszállítót 2002-ben vezetett először, előtte teherszállító gépeken is repült. „A vitorlást jobban szeretem, egészen más érzés. Ha nem versenyzek, nem kötnek szabályok, a vitorlázó repülés a legszabadabb, legfelemelőbb érzés a világon” – mondta.

A vitorlázó repülőt ugyanis semmilyen motor nem segíti a repülésben, csupán a légáramlatok tartják a levegőben. „A földről feláramló meleg levegő a könnyű repülőt elkapja, szél a vitorlázáshoz tulajdonképpen nem is kell, de 50 kilométer per óráig nem is különösebben zavaró” – magyarázta. A vitorlázó repülő pedig 1000 méteres magasságból körülbelül 45 kilométert tud siklani, mint egy szálló papírdarab, háromnegyed órát kőrözve a levegőben. Olenyik Roland: Buli az egész, csak be kell tartani a szabályokat Olenyik Roland -->