Csak úgy átzavart a pincér egy másik asztalhoz

Régi szabály a vendéglátó- és a szolgáltatóiparban: a vendégnek mindig igaza van. Ezt nem azért vették komolyan a régiek, mert szó szerint igaz, hanem mert fontos alapállást tükröz. Mégpedig a véndéglősnek azt az attitűdjét, hogy ha a vendéget meg akarja tartani, akkor adott esetben szemet kell hunynia a szeszélyei felett. (Például ha az visszaküldi az átsütött húst, hogy az még nyers stb.)

Itt ráadásul nem az úr heppjéről, hanem a pincéréről van szó. A vendég csak leült egy szabad asztalhoz. A jó pincér ekkor már nem fúj visszavonulót, hanem kiszolgál. Már csak azért is, hogy ne érje szó a ház elejét. Igaz, a pincér udvariasan megkérhet bennünket, üljünk át saját érdekünkben egy másik helyre, és mi ezt elfogadhatjuk. Ezt indokolhatja például a földszinten és a teraszon összegyűlő nagy tömeg, amely mellett nehéz az emeleten ülőknek is megfelelni.

Még ekkor sem lehet azonban arra kötelezni a vendéget, hogy üljön másik helyre. Ezt Magdus Ágnes, a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségének osztályvezetője mondta el. Ahol ülőhely van, ott kötelező kiszolgálni. Tiszteletben kell tartani, ha a vendég ragaszkodik az általa választott asztalhoz.
Ha nem tetszik a helyzet, írjuk be panaszunkat a vásárlók könyvébe. Az üzlettulajdonos köteles harminc napon belül válaszolni. A hiba oka lehet a rossz munkaszervezés is. A kérdéses területet akár el lehetett volna különíteni a többitől. A pincér tulajdonképpen megtagadta a szolgáltatást azzal, hogy a galérián nem szolgált ki.