Egy lépéssel az ellenőrök előtt a világsztárok doppingdílere

Miközben bizonyos számokban már-már hihetetlen eredmények születnek az olimpián, s a játékok előtt még a NOB első embere, Jacques Rogge is 30-40 doppingesetre számított, a jelek szerint nincs baj.
Pekingben temérdek sportolót ellenőriznek, közülük eddig csak három, egy spanyol kerékpárosnő, egy észak-koreai (egyébként két érmet is szerzett) sportpisztolyos és egy vietnami légpisztolyos lány bukott le az ellenőrzéseken. Utóbbi ráadásul a tiltólistán lévő, de doppingszernek nem minősülő vízhajtóval.

[caption id="" align="aligncenter" width="400"] Pekingben eddig egy spanyol kerékpáros, egy észak-koreai sportlövő és egy vietnami légpisztolyos lány bukott le
[/caption]

Hol akkor az igazság? A nagymenők „kokszolnak”, de az ellenőrök előtt járnak? Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport igazgatója a napokban a TV2 Tények című műsorában azt mondta az olimpia legnagyobb sztárjáról, Michael Phelpsről szólva: „legalábbis gyanús”. A különös rész után jött az általános: „olyan eredményeket tartósan, előre tervezetten, megjósolhatóan, programozottan szállítani, sokszor egymás után, amelyek már az emberi teljesítőképesség határait súrolják vagy azon már túl is lépnek, nem lehet teljesítményfokozó szerek nélkül”.

Körülbelül ezt állítja a német Der Spiegel nagy vihart kavart – Magyarországon először a Zóna című portálon megjelentetett – cikkében a mexikói Angel Heredia, a sztársportolók doppingszerszállítója is. Meggyőződése, hogy bizonyos sportágakban mindenki (értsd: a legjobbak) doppingszerekkel él, a különbség abban van, hogy ki mekkora összeget tud ráfordítani. A szegényebbek egyszerű szteroidokat szednek, s reménykednek abban, hogy nem ellenőrzik őket, a gazdagok akár százezer dollárt is fizetnek a kimutathatatlan szerekért.

Heredia az évek során a molekulaszerkezetek módosításával új és mindennél hatékonyabb szereket állított elő. Úgy tartja, az atlétika, az úszás, a sífutás és a kerékpár menthetetlen, de minden más sportágban elterjedt a dopping. Azt állítja, húszféle kimutathatatlan doppingszere van. A sztársportolók egy része ezeket vásárolta tőle. A Spiegelnek meg is nevezett néhány nagymenőt: Marion Jones, Maurice Greene, Raymond Stewart, Jerome Young, Justin Gatlin. Nem gyenge névsor.

Heredia egyébként, ha cinikusnak is tűnik, életszerűen reagált arra a felvetésre, hogy győzhetnek-e a harcban a doppingellenőrök: „elméletileg igen. Ha az összes szövetség, támogató, sportoló, menedzser, edző és sportoló egyetért ebben, s minden pénzt erre fordítanak, és ha minden versenyzőt legalább hetente kétszer ellenőriznek – de csak akkor. Ami most folyik, az megmosolyogtató. Alibi. Ezt a pénzt össze kellene gyűjteni, adjátok ide nekem, én pedig szétosztom a mexikói árvák között”.