Eljött az igazság pillanata

[caption id="" align="alignleft" width="315"] Dávid Ibolya: most egy fontos kérdés van, lesz-e az ellenzékben elég erő ahhoz, hogy a maga akaratát érvényesítse - fotó: Kallus György
[/caption]– Az olimpia utolsó napjaiban szurkolóként vagy politikusként hogyan látja: szükség van valamilyen változásra a sport területén?
 – Végigkövettem az olimpiát, szeretem a sportot, és izgulok a magyar csapatért. Mindenki, aki kijutott az olimpiára, érjen el bármilyen eredményt is, rendkívüli tehetségével érte el ezt a teljesítményt. Éppen ezért nem fogok beszállni a vádaskodásba. Egy biztos persze: a következő játékokra másképp kell készülni. Ugyanakkor egy fontos emberi tényezőt is látok: Kolonics György halálát. Nincs ma az a magyar sportoló, akinek ne jutna eszébe, hogy bizonyos fizikai megterhelés után szembe kell néznie azzal, amivel Kolonics szembenézett. Így pedig nagyon nehéz lehet versenyezni.

– Térjünk haza: tisztújítás lesz az MDF-ben, és azt már tudni, Almássy Kornél személyében kihívóval fog szembenézni az elnökválasztáson. Hogyan készül a kampányra?
– Az MDF érdekes, izgalmas, vonzó párt lett, egyre többen szeretnének ezért az élére állni. Jelölést kapott egyébként Olajos Péter, a párt európai parlamenti képviselője is, ehhez neki is gratulálok. Az elmúlt tíz évben is voltak ellenjelöltek, Lezsák Sándor, Gémesi György vagy Katona Kálmán is kapott jelölést. Még azonban nagyon a kezdeti szakaszban vagyunk, többet ezért nem is szeretnék nyilatkozni a tisztújításról, amelyet az MDF belügyének tartok.

– Annyiban azért más ez a jelölés, hogy Almássy Kornél és Olajos Péter előző kihívóinál jóval fiatalabb generációt képvisel. Nem tart attól, hogy a megújulás kártyáját játsszák ki ön ellen?  - Ezért hívtam őket, ahogy több fiatal politikusnak is lehetőséget adtam a pártban. Ezért vállaltam négy éve az EP-választási lista vezetését, világossá téve, hogy a kevéssé ismert Olajos Péter javára visszalépek. De Almássy Kornélt is azért javasoltam az elnökségbe, hogy ismerjék meg a nevét. És Kornél is jobban megismerhesse az MDF-et.

– Nem érzi úgy, hogy most hátat fordítanak önnek?
– Ha lesz komolyan vehető programjuk, és abban nem az áll, hogy minden 40 év feletti konzervatív politikus legyen az MDF tiszteletbeli elnöke, akkor nem érzem azt. De hangsúlyozom: az MDF elnökeként az MDF Nemzeti Adószabadság Programjáról és a mindennapi politikánkról szeretnék beszélni, nem a csak a tagjainkat érintő tisztújításról.

– Önök most kötöttek megállapodást a Tisztelet Társaságával a 2010-es választásokon való együttműködésről, amely szerint bizonyos jelölti helyeket átengednek nekik. Miért volt erre szükség?
– Az MDF 2005-ben kötött megállapodást a Tisztelet Társaságával, amely Magyarország egyik legjelentősebb civil szervezete 140 ezres pártoló tagsággal. Az együttműködés eredményes volt a 2006-os választáson. Az akkori megállapodás is úgy szólt, hogy folytatjuk. Az még nem eldöntött, hogy milyen tartalommal, milyen formában.

Névjegy:

1954. augusztus 12-én született Baján. Házas, férje közjegyző. Két gyermekük született.

1981-ben a pécsi JPTE-n szerzett jogi diplomát. Tamásiban, a helyi ügyvédi munkaközösségben dolgozott, majd 1990 januárjától magánügyvéd lett.

1989-ben lépett be az MDF-be. 1993 és 1997 között az MDF Tolna megyei elnöke. 1990 óta folyamatosan országgyűlési képviselő, 1996-ban beválasztották a párt országos elnökségébe és 1999 óta az MDF elnöke.

1998. július és 2002. május között igazságügy-miniszter. 2002-től 2004-ig az Országgyűlés alelnöke.

– Leisztinger Tamás, Schmuck Andor és Korda György nevét is kapcsolatba hozzák a társasággal. Ők nem feltétlenül tartoznak a magyar konzervativizmus vezéralakjai közé.
– Orbán Viktort is kapcsolatba hozták a Tisztelet Társaságával, hiszen az ő egyik, egykori jobboldali emberét delegálta a társaság a frakciónkba. Bár Vas János korábban egy fideszes képviselő mellett dolgozott, meggyőződéses konzervatív emberként kiváló munkát végez az MDF-frakcióban. Rogán Antal belvárosi polgármester pedig díjat vett át a Tisztelet Társaságától. Nyilván ezek voltak azok az okok, amelyekért Almássy Kornél is megszavazta a további együttműködést a Tisztelet Társaságával. Szoktam is mondani neki: az, hogy erre most nem emlékszik, nem vall fiatalos memóriára. Az a megállapodás, amit 2005-ben kötöttünk ezzel a civilszervezettel, az a Magyar Demokrata Fórum konzervatív gazdaságpolitikáját segíti. Mi ugyanazt ajánlottuk fel nekik, amit önökön keresztül más civilszervezeteknek is felajánlok: a Magyar Demokrata Fórumnak van egy egységes, az elmúlt több mint tíz évben következetes politikája, ehhez keresünk partnereket. Ha elfogadják a programunkat, amely kisebb államot, a megtakarítások ösztönzését, az elvonások csökkentését, a munkához kötött segélyt, a korrupció elleni küzdelmet, a környezetvédelmet hirdeti, várjuk őket. Mi egy olyan kiérlelt programhoz keresünk civilszervezeteket, magánszemélyeket, amely meggyőződésem szerint az egyetlen járható út.

– Számít előre hozott választásra?
– Az MDF a kisebbségi kormányzás esélyét látva elsőként hangsúlyozta: a párt nem érdekelt Gyurcsány Ferenc hatalomban tartásában, ma a távozása mellett sokszorosan több érv szól, mint a maradása mellett. A politikában nyilvánvalóvá vált, hogy a kisebbségi kormányzás nem lehet eredményes Magyarországon, hiszen még egy többségi kormánynak is kicsi az esélye. Számomra most egy fontos kérdés van: lesz-e az ellenzékben elég erő ahhoz, hogy a maga akaratát néhány sarkalatos ponton érvényesítse, hogy végre tényleg elindítsa Magyarországot a gazdasági változás, a konzervatív fordulat irányába. Én a Nemzeti Adószabadság Programban fogalmaztam meg azt, amit a legfontosabb fordulópontoknak tekintünk: nyolcszázmilliárdos átcsoportosításra tettünk javaslatot. De három ellenzéki párt is egykulcsos adórendszert hirdetett. Most eljött az igazság pillanata: vagy csak beszéltek összevissza a választópolgároknak, vagy az ellenzéki többség birtokában egy törvénnyel megvalósítják az elképzelésüket.

– A költségvetési törvényről szóló vita lehet a szakítópróba?
– Már előbbre is tudjuk ezt hozni. Talán jobb lett volna, ha a három hónapos nyári szünet helyett is ezekkel a fontos dolgokkal foglalkoztunk volna, és az ellenzék megérezné, hogy a megoldás kulcsa a kezében van. Nem hiszek a kamikaze kormányban, egy olyanban, amely egy konstruktív bizalmatlansági indítvány nyomán alig két évre kerül hatalomra, ilyen akcióra ma épeszű ember azért nem vállalkozik, mert a hat éve semmittevő kormányzás után nem lehet egy alig kétéves ciklusban ellensúlyozni a hatévnyi rossz gazdaságpolitikát. Annál inkább hiszek abban, hogy néhány ponton olyan törvényt kellene elfogadni, amellyel a kormányt szembesíteni lehet, és egyben a középosztályra alapozott józan politikát szolgálja. A kormány vagy végrehajtja az országgyűlési döntéseket, és akkor nyert ügyünk van, mert elindulhat végre Magyarország egy dinamikusabb fejlődés felé, vagy lemond a kormány – köztes megoldás nincs. Ezért a tettek mezejére kellene lépni, és nem az út szélén kiabálni, hogy „mondjon le”.

– De ehhez a négy ellenzéki pártnak meg kellene egyezni. Van ilyen irányú kommunikáció?
– Tavasszal mind a négy ellenzéki pártot hívtam egyeztetésre az adószabadság programmal kapcsolatban. A frissen ellenzékivé vált SZDSZ bejelentette, hogy csak akkor jön, ha az MSZP is jöhet. Persze ott ülhet az MSZP, csak egész eddig azt hallgattuk, hogy azért nem volt adócsökkentés, mert a szocialisták ellenezték. Amúgy meg a nem akarásnak nyögés lett a vége: a pártok képviselői vagy nem voltak felhatalmazva, vagy az ellenkezőjét mondták, mint pártjuk vezetői. Látszott: éretlen ez az ellenzék arra, hogy felelősen használja ki az elkövetkező néhány hetet vagy hónapot az Országgyűlésben, mert a kicsinyes pártérdekeik és az ügyeskedés mindig fontosabb, mint a megoldás keresése.

– Ki lenne ön szerint alkalmas miniszterelnöknek Magyarországon?
– Akinek a többség bizalmat szavaz a parlamentben.

– Nevet nem mond?
– Minek mondjunk nevet, hiszen ez azért nem a lottó, hogy a semmibe tippelgessünk.

– Ahhoz továbbra is tartja magát az MDF, hogy sem Orbán Viktort, sem Gyurcsány Ferencet nem segítik hatalomhoz?
– Kőbe véstük. Az az ígéretlicit, az a populista politizálás, amit a 2006-os választási kampányban követtek és amelyet azóta is folytatnak, megbocsáthatatlan az ország számára is. A logikai problémát persze értjük: ha megy Gyurcsány, jön Orbán. Ez igaz, kivéve, ha az MDF is kell ahhoz, hogy valaki Magyarország következő miniszterelnöke lehessen. Az MDF kutatásai és elemzései szerint ez fog bekövetkezni.

– Ön vállalna miniszterelnöki pozíciót?
– Miután a Magyar Demokrata Fórum miniszterelnök-jelöltje voltam 2006-ban, erre a kérdésre csak azt tudnám mondani, hogy igen. Ha 194 képviselő a parlamentben bizalmat szavaz. Ez ugyanis egy piramis, aminek az élén állhat valaki, de nem áll meg, ha nem támogatják programban, értékrendben, felelősségben.

– Ha a közvélemény-kutatásokat nézzük, egyelőre az is kérdéses, a következő választások nyomán az MDF bekerül-e a parlamentbe.
– A közvélemény-kutatásokkal kapcsolatban csak szeretném felhívni a figyelmüket a 2004-es és a 2006-os mellényúlásokra. Fontosak, tájékoztató jellegűek, de az MDF 2004-ben és 2006-ban is majdnem dupláját teljesítette annak, mint amit akár egy órával korábban rebesgettek. Mi dolgozunk, és tudom, hogy a következő választáson jobb eredményt ér el a párt, mint 2006-ban, amely akkor komoly teljesítménynek számított.

– Hány százalékra számít?
– A szavazatok 10 százalékára, azaz magabiztos parlamenti pártra számítok. Azt szeretném elérni, hogy az MDF megkerülhetetlen legyen a következő ciklusban.

– Lezajlottak az autópálya-építkezések. Önnek volt egy sokat idézett kijelentése ezzel kapcsolatban, miszerint a beruházásokat átlengte a korrupció. Tartja az akkori véleményét?
– Tartom, és ebben a kérdésben elvárom, hogy az MDF összes elnökjelöltjelöltje is hasonlóan gondolkozzon. Nemcsak az ÁSZ taglalta a hibákat, a Gazdasági Versenyhivatal kartellezés miatt vizsgálódott. Ezek és sok minden más egyértelműen abba az irányba mutat, hogy itt komoly visszaélések történtek. Amiatt már sokkal szomorúbb vagyok, hogy utólag mindenki egyetért, de senki sem akarja vállalni a felelősséget. A legnagyobb korrupciós terület ma a közpénzeken megépülő beruházások környékén van. Egymásra mutogatás zajlik ugyanakkor: az Állami Számvevőszék nem indít vizsgálatot, az ügyészség azt mondja, nem vonatkozik rá, a rendőrség kívül áll ezen a körön. Ezért javasolta az MDF a korrupció elleni független hivatal felállítását. Mert senki sem tűri fel az ingujját, hogy megállítsuk, akár jogalkotással, akár visszaperléssel. Százmilliárdok úsznak el közpénzből, miközben a kormány azt mondja: nem tudja elengedni az örökösödési illetéket, amely mindössze kilencmilliárdos bevételt hoz.

– Van stratégiája arra az esetre, ha nem úgy alakul a politikai karrierje, ahogy szeretné?
– Húsz év óta a politikában vagyok, 18 éve főállásban, ebben látom a jelenemet és a jövőmet: az elveimet, a politikámat mindig képviselni fogom, és boldogsággal tölt el, hogy az elmúlt években ebben az MDF komoly partnerem volt. Biztos, hogy el tudnám foglalni magam mással, de a közeljövőben ezt semmiképpen sem akarom. Sokkal többet sportolnék, olvasnék, de egyelőre az szerepel a terveimben, hogy gyűjtögetem az elolvasnivalókat. Pontosan tudom, hogy merre kell ennek az országnak mennie, és azt is, hogy a 2010-es választás óriási kihívás számomra és a párt számára is: akkora beérik az a munka, amelyet eddig kifejtettünk. Megkockáztatom, az egész magyar társadalom számára komoly vízválasztó lesz ez az év: és itt nagyon sok a feladat.

– Arra sem készül, hogy nagymama legyen?
– Szeretnék, sőt annak is örülnék, ha készületlenül érne. Lelkem mélyén arra is készülök, hogy egyszer a gyermekeimnek a nagymamasággal adjam vissza azt a segítséget, amit az elmúlt húsz évben ők adtak nekem a munkámhoz.

1981-ben a pécsi JPTE-n szerzett jogi diplomát. Tamásiban, a helyi ügyvédi munkaközösségben dolgozott, majd 1990 januárjától magánügyvéd lett.

1989-ben lépett be az MDF-be. 1993 és 1997 között az MDF Tolna megyei elnöke. 1990 óta folyamatosan országgyűlési képviselő, 1996-ban beválasztották a párt országos elnökségébe és 1999 óta az MDF elnöke.

1998. július és 2002. május között igazságügy-miniszter. 2002-től 2004-ig az Országgyűlés alelnöke. Dávid Ibolya: most egy fontos kérdés van, lesz-e az ellenzékben elég erő ahhoz, hogy a maga akaratát érvényesítse - fotó: Kallus György Kallus György -->