Háborús övezetből a szavak harcmezejére

[caption id="" align="alignleft" width="220"] „A BBC-nél volt, hogy akkora költségvetésből készíthettem dokumentumfilmet, mint amekkorából itthon játékfilm készül.” FOTÓ: AS
[/caption]– Néhány napja levetítette a dokumentumfilmjét a BBC. Miként került alkotása a nagy presztízsű brit csatornára?
– Az ELTE médiaszakának elvégzése után hat éven át volt szerencsém a BBC-nél dolgozni. Az ottani volt munkatársak emlékeztek rám, és egy új dokumentumfilm-sorozatuk kapcsán rám gondoltak. Egy érdekes történetet szerettek volna látni a közép-európai régióból. Egy történetet, ami egyszerre állítja fontos döntéshelyzet elé a főhőst és feszegeti az identitás kérdését. Én sok izgalmas életút közül végül a Filmszemlén díjazott roma rendező, Bogdán Árpád történetét választottam, aki elhatározta, hogy felkutatja családját és gyökereit.

– Milyen visszajelzéseket kapott a britektől az elkészült alkotásról?
– Noha a BBC-nél először nem láttak perspektívát a történetben, kicsit tartottak is tőle, a kész anyag meggyőzte őket. Meghatónak, gyönyörűnek találták.

– Mióta foglalkozik dokumentumfilmezéssel?
– A BBC-nél ismerkedtem meg a műfajjal. Miután számtalan helyre elküldtem már az önéletrajzomat, végül a külpolitikai szerkesztőség egy olyan részlegéből hívtak be interjúra, ahol dokumentumfilmeket készítettek. Bekerültem a mélyvízbe. Jártam Afrikában, Irakban, Koszovóban. A műfajnak igazán nagy hagyományai vannak odakinn. Nem preferálják a magazinműsorokat, ha egy történetet el akarnak mesélni a nézőnek, a dokumentumfilmekhez nyúlnak.

– Más itthon készíteni egy dokumentumfilmet, mint odakinn?
– Úgy érzem, itthon sokkal több el nem mesélt történet van. Ennek főleg az anyagi háttér az oka. A televíziók nem úgy állnak a műfajhoz, mint odakinn. A BBC-nél volt, hogy akkora költségvetésből készíthettem dokumentumfilmet, mint amekkorából itthon játékfilm készül.

Közelkép

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett médiaszakon, majd hat éven át a brit BBC külpolitikai szerkesztőségének munkatársa volt, ahol főként dokumentumfilmeket készített. Eközben a hazai sajtóban is publikált, 2005-ben Minőségi újságírásért díjat kapott. 2006-ban hazatért, jelenleg az Este című hírműsor szerkesztő-műsorvezetője.

– Filmjei révén háborús övezetekben járt, akcióközelben mozgott. Milyen kihívást jelent ezek után az Este műsorának vezetése?
– Néha még kiélezettebb is, mint a dokumentumfilmezés. Hiszen itt minden élő és mindenre pár percünk van, nincs lehetőség a másik műfajban megszokott hosszú interjúkhoz. Az sem ritka, hogy igazi szópárbajt, szóbirkózást kell vívni a riportalannyal, hiszen legtöbbször tapasztalt politikusok ülnek velem szemben. A mai napig izgulok az adások előtt. De egy tapasztaltabb kollegám azt mondta, ez így van rendjén. Ha egy nap úgy jövök be a szerkesztőségbe, hogy nem izgulok, akkor kell abbahagyni. Nekem még folytatnom kell.