Harsányi, az író-színész

– Olyan legendás filmekben játszott, mint a Jó estét nyár, jó estét szerelem, vagy az Egy óra múlva itt vagyok. A mai filmkészítők mégsem foglalkoztatják. Miért?

– Valószínűleg azért, mert eljárt felettem az idő. Az emberek fiatal, életerős szereplőket akarnak a filmekben látni, nem pedig magamfajta korosodó színészeket. Karakterszerepekre még pályázhatnék, de ezen a téren elég nagy a tolongás. De ne higgye, hogy ez bánt. Ez a világ rendje, és mögöttem nagyon szép életmű áll.

– Önről kevesen tudják, hogy tehetségkutatással is foglalkozik.

– Valóban, van egy stúdióm, ahol ez az egyik profilunk. Büszkék vagyunk a tőlünk kikerülő fiatalokra, Jelinek Márkra, vagy Czető Rolandra, akik ma már a szinkronszínészek élvonalába tartoznak. De a fő tevékenységünk mégis inkább a kommunikációs képességek csiszolása. Leginkább gátlásos vagy hiperaktív gyerekeknek tartunk művészetterápiás foglalkozásokat, és minden dicsekvés nélkül mondhatom, nagyon szép eredményeink vannak.

– Jó, hogy említette a szinkronizálást. A hangját sem hallani.

– Pedig azt még mindig sokat adom kölcsönbe, csak olykor elváltoztatva kell beszélnem. Tudja, ritka az olyan alkalom, amikor a szinkronszínész hangja és a filmbéli szereplő eggyé válik. Nekem szerencsém volt, hiszen olyan sztárokat „szólaltathattam meg”, mint Dustin Hoffman vagy Robin Williams. A szinkronizálás számomra legalább olyan fontos, mint az írás.

– Pedig már régen jelent meg könyve.

– Több, mint tíz éve. Az írással nem álltam le, csak mostanság a fióknak dolgozom. Detektívtörténetek helyett novellák kerülnek ki a kezem alól. Talán a közeljövőben összeáll belőlük egy kötet. Kiadatlan színdarabjaim is vannak, de hát tudja, hogy van ez: ha a szerzőnek nincs pénze finanszírozni az előadást, akár elő se vegye a művet.

Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1964–1968)

Pályája: Thália Színház (1968–1979), Mafilm (1979–1983) Nemzeti Színház (1983–1989), a Karinthy Színház egyik megalapítója 1982-ben, 1989-től társigazgatója. 1995–2002 között a Vidám Színpadon dolgozik, majd az Újpest Színház művészeti vezetője (2002–)

Elismerései: Filmkritikusok Díja (1973), Jászai Mari-díj (1974, 1987), SZOT-díj (1975). – Az Újpest Színházban, ahol ön a művészeti vezető, azért játszanak Harsányi-darabot.

– Igen, a Börtönszínház című előadásomban én is szerepelek. De a legnagyobb hír mégsem ez, hanem hogy a darabra Londonban is felfigyeltek. Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy nemsokára a brit fővárosban is bemutatják.

– Szokott még karatézni?

– Igen, de már nem akkora intenzitással, mint régebben. Inkább csak a formagyakorlatokat csinálom. Annyi előnye van a dolognak, hogy nincs pocakom, és a mozgás kiváló lehetőséget ad az elmélyülésre, a meditációra, s ennek aztán a pályámon is nagy hasznát veszem.

Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1964–1968)

Pályája: Thália Színház (1968–1979), Mafilm (1979–1983) Nemzeti Színház (1983–1989), a Karinthy Színház egyik megalapítója 1982-ben, 1989-től társigazgatója. 1995–2002 között a Vidám Színpadon dolgozik, majd az Újpest Színház művészeti vezetője (2002–)

Elismerései: Filmkritikusok Díja (1973), Jászai Mari-díj (1974, 1987), SZOT-díj (1975). Az írással nem álltam le, csak mostanság a fióknak dolgozom. FOTÓ: AS Harsányi Gábor -->