Kertész Zsuzsa keresi a szakácskirályt

– Még mindig megállítják az utcán? 

– Nincs olyan színtere az életemnek, ahol ne kezdenének velem csacsogni. Az idősebb korosztály a „mesemondó nénit” látja bennem, a velem egykorúak pedig érezhetően mustrálgatnak, hogy mi is van az idő vasfogával? A legtöbb bókot – talán mert úgy érzik, semmit nem kockáztatnak – a férfiaktól kapom. Legutóbb például egy 27 éves fiatalember mondta azt: „tudom, hogy hány éves vagy, mégis több kedvem van hozzád, mint egy plázacicához.” Hogy ez dicséret, vagy épp ellenkezőleg? Mindenki eldönti maga.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Nem tűnt el, hiszen most is rengeteget dolgozik – mégis sokan hiányolják.
[/caption]
 
– Nemsokára visszatér a képernyőre: egy főzős műsort fog vezetni. Mi vonzotta ebben a feladatban?

– Visszatérésnek nem nevezném, hiszen a képernyőtől nem váltam meg. Amióta felálltam a bemondói székből, számtalanszor szerepeltem tévéműsorokban. Most már, hogy nem vagyok a Magyar Televízió „tulajdona”, szakértőként, régi arcként, pszichológusként tévében, rádióban egyaránt feltűnök. A mostani műsor azért érdekelt, mert nem egyszerűen „főzős”. A konyhaművészet legjobbjai fognak versengeni a Szakácskirály címért. A tét nagy, hiszen a nyertes és étterme egy éven át viselheti ezt a büszke rangot, engem pedig érdekel a konyha világa.

Tanulmányai: ELTE Bölcsészettudományi Kar, orosz nyelv- és irodalom szak, középiskolai tanár, pszichológia szak pszichológus (1984).

Munkahelyei: Mechanikai Laboratórium adminisztrátora (1964–1965), majd a Magyar Rádió (1965–1974) és a Magyar Televízió (1974–2000) bemondója, illetve főmunkatársa

Elismerései: Kazinczy-díj (1994) – Úgy tudom, kommunikációs tancsokat is ad. Konkrétan mit tanít?

– Önismereti, csapatépítő és szemléletváltásra ösztökélő tréningeket tartok. Azt vallom, hogy mindennek az alapja az önismeret. Az az ideális, ha valaki tisztában van a személyiségével, s csak abban szorul ötletekre, hogy miként tudja hatékonyan, hitelesen képviselni mondandóját.
A kiállás, a megszólalás, az önképviselet elegáns trükkjeit adom át.

– Mit szól hozzá, hogy a mai televíziózásból eltűntek a bemondók, miközben mindenki az emberi hangot hiányolja?

– Az emberi hang nem csak a bemondókból szólalhat meg. Azokra a személyiségekre vágyunk inkább, akik ugyanazt adnák, mint annak idején a bemondók: közvetlen kapcsolatot, családtagságot, kedves ismerőst. Egy olyan embert, aki tájékoztat, eligazít, terelget a világ eseményei között. Ez a lényeg. A tempó, az érdek, a világ elérhetősége megváltozott. Akikre mindezek között is felfigyelnek, azok változatlanul egyéniségek. A lépték mindegy.

Tanulmányai: ELTE Bölcsészettudományi Kar, orosz nyelv- és irodalom szak, középiskolai tanár, pszichológia szak pszichológus (1984).

Munkahelyei: Mechanikai Laboratórium adminisztrátora (1964–1965), majd a Magyar Rádió (1965–1974) és a Magyar Televízió (1974–2000) bemondója, illetve főmunkatársa

Elismerései: Kazinczy-díj (1994) Nem tűnt el, hiszen most is rengeteget dolgozik – mégis sokan hiányolják. Nem tűnt el, hiszen most is rengeteget dolgozik – mégis sokan hiányolják. -->