Mucsi Zoltánnak elege van a szabadúszásból

– Mozgalmas évad előtt áll, az idén ismét a Bárka Színházhoz szerződött.
– Alföldi Róbert távozása után Seress Zoltán lett az igazgató, aki szerződést ajánlott. Úgy gondoltam, hogy egy évadot mindenképpen eltöltök a színháznál, és nem lézengek tovább szabadúszóként. Reméljük, az évad végén is úgy fogjuk gondolni, hogy mindketten jól döntöttünk.

– Ön szerint az igazgatóváltás miatt meg fog változni a Bárka?
– Ki kell próbálni, Seres Zoltán ebben a pozícióban miként „üzemel”, hogy működtet egy színházat. Izgalmas időszak lesz. Nyilván jó évadot szeretne létrehozni. A gárda lényegében ugyanaz lesz, mint tavaly, csupán öt ember jött a színházhoz.

– Jelenleg min dolgozik?
– A Bárkában lesz három bemutatóm és szerepelek a Mulatság című darabban is, ami már tizedik éve megy, most lesz a 220. előadás belőle. Játszom a tatabányai Jászai Mari Színházban is vendégként. Horváth Csaba rendezésében pedig most mutattuk be ismét a Kalevalát a Trafóban, amelyben én játszom Vejnemöjnent. Úgy néz ki, hogy októberben Bukarestbe utazunk a produkcióval. Ezen kívül a Nemzeti Színházban próbálom Szorokin A jég című darabját, ami régen a Krétakör Színház előadása volt.

– Ön szerint hogyan fogadja a Nemzeti Színház közönsége ezt a darabot?
– Nem lehet előre tudni. Jó lenne, ha a közönség nyitott lenne erre a darabra, mert valószínűleg a Krétakör Színház rajongói nem tudják megtölteni harmincszor a Nemzeti Színházat. Nagy kérdés, hogy a Nemzeti Színháznak van-e kialakult közönsége. Azt is tanulni kell még, hogy egyáltalán hol van az épület. Arról nem is beszélve, hogy a negyedik igazgatóját fogyasztja ez az intézmény. Egy színházi igazgatónak öt-tíz évre van szüksége, hogy megmutathassa, mit tud. Egy bukás nem határoz meg semmit, mert utána következhet jó időszak.

– Hogyan fogadta a Krétakör átalakulását?

1979-től 1995-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd 1997-től a Bárka Színház tagja volt. 2000–2006-ig a Krétakör Társulathoz szerződött, és 2008-tól ismét a Bárka Színház tagja lett.

Díjai: A filmkritikusok díja (1999, 2003), Legjobb férfi főszereplő (Filmszemle, 2002), A legjobb férfi alakítás (Vidor Fesztivál, Arlecchino-díj, 2005), Jászai-gyűrű (2007).

Főbb filmjei: Kontroll (2003), Libiomfi (2003), Anyád! A szúnyogok (2000), Gengszterfilm (1999), Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), Roncsfilm (1992) – Én 2000-ben találkoztam velük először, és egy év múlva lettem tag. Fantasztikus időszak volt az életemben. Azt gondolom, hogy aki ennek részese lehetett, az hasonlóan gondolkodik. Schilling Árpád, a színház vezetője most új utat keres, remélem, hogy legalább olyan sikeres lesz, mint az elmúlt időszak. Nekem más a helyzetem, mint a többieknek, mert én már két éve csak vendég voltam a Krétakörben. A repertoár megváltozott, és én ott maradtam darab nélkül. Most mindannyian keressük a helyünket. Várom, hogy mi lesz a Krétakörrel. Drukkolok nekik. Amikor mi oda szerződtünk, akkor sem tudta senki előre, hogy az mekkora kűr lesz.

– Ön játssza a főszerepet a most bemutatott Tabló című filmben.
– A rendező, Detre Gábor jó barátom, mégis ez az első alkalom, hogy együtt dolgozunk, pedig már 15 éve ismerjük egymást. Szerintem vegyes fogadtatása lesz a filmnek. Nyilván nem a kétszázezres nézőközönséget szólítja meg, mivel csak négy kópiával vetítik.

– Igaz, hogy az ősszel megint Jancsó Miklóssal forgat?
– Igaz. Filmes pályámon fontos találkozás volt a miénk. Az első közös filmünk készítésekor nem gondolta senki, hogy 2008-ban már a hetedik filmjében fogok részt venni. Szerencsére most ismét együtt dolgozunk.

– Úgy tudni, viszonylag későn került színházközelbe. Miért?
– Általános gépszerelőként végeztem. Dolgoztam a vasútnál, egy téglagyárban, majd hírlapkézbesítő voltam. Közben az iskola befejezése után a Kőtövis nevű irodalmi színpadhoz kerültem.

– Hogyan?
– Egy barátom járt oda, és elhívott engem is.  Érdekes dolgokkal foglalkoztak, szimpatikusak voltak az emberek is. A végén ott ragadtam három évig. 1979-ben a szolnoki Szigligeti Színházhoz kerültem segédszínészként. Ebben az időszakban háromszor is felvételiztem a Színház és Színművészeti Főiskolára, de nem vettek fel. Így maradtam a színházban, és a szamárlétrán araszolgatva jutottam el ideáig.

1979-től 1995-ig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd 1997-től a Bárka Színház tagja volt. 2000–2006-ig a Krétakör Társulathoz szerződött, és 2008-tól ismét a Bárka Színház tagja lett.

Díjai: A filmkritikusok díja (1999, 2003), Legjobb férfi főszereplő (Filmszemle, 2002), A legjobb férfi alakítás (Vidor Fesztivál, Arlecchino-díj, 2005), Jászai-gyűrű (2007).

Főbb filmjei: Kontroll (2003), Libiomfi (2003), Anyád! A szúnyogok (2000), Gengszterfilm (1999), Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), Roncsfilm (1992) Jancsó Miklós filmjeinek elmaradhatatlan szereplője, Mucsi Zoltán a színház világában is sikeres. Jancsó Miklós filmjeinek elmaradhatatlan szereplője, Mucsi Zoltán a színház világában is sikeres -->