Nekünk Mohács kell, hogy tegyünk valamit

[caption id="" align="alignleft" width="465"] Békesi László: a legfontosabb, hogy javítsuk a gazdálkodó szervezetek működési feltételeit
[/caption]Magyarországon csak akkor történnek mélyreható változások, ha az ország a szakadék szélén egyensúlyoz. Ennek okairól, továbbá a nemzetközi hitelpiaci válságról és annak hazai hatásairól Békesi Lászlót kérdeztük.

– Az átlagmagyar ingerküszöbét is átlépte a világ pénz- és tőkepiacait immáron bő egy éve sújtó amerikai hitelkrízis. Elkerülhető a válság begyűrűzése a magyar gazdaságba?
– A válasz egyértelmű: nem. Világunk globális, a gazdasági egységek, régiók ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz. Minden, ami a világ nagy gazdasági központjaiban történik, érinti a nagyon kicsi és nyitott magyar gazdaságot.

– Milyen mechanizmus révén hat egy sok ezer kilométerre lévő ország, mint az Egyesült Államok, hitelpiaci válsága hazánkra?
– A kulcsszó a bizalom. A befektetők viselkedésének egyik meghatározó mozgatórugója, hogy mennyire bíznak az egyes országokban, régiókban, vagy akár az egész világgazdaságban. Ha bizalomban nincs hiány, akkor nagy a befektetők kockázatvállalási hajlandósága, és ilyenkor csekély garanciák mellett is sok pénzt fektetnek be. Ilyen időszak volt például az 1998 és 2006 közötti nyolc év. Az amerikai hitelválság kirobbanásával azonban ennek a „kegyelmi periódusnak” véglegesen búcsút inthettünk. Ma csekély a bizalom a világban, a befektetők csak komoly biztosítékok és jóval nagyobb haszon mellett hajlandóak pénzüket kihelyezni.

– És Magyarország?
– Ez a folyamat különösen rosszul érinti Magyarországot, amely változatlanul komoly gazdasági problémákkal küzd. Egy labilis gazdaságú országgal szemben ugyanis mindig kisebb a már említett bizalom, válsághelyzetben akár nullára is csökkenhet.

– Mit jelent ez a gazdasági szereplők számára?
– Nagyon egyszerű: az állam és a vállalati szféra csak a korábbinál jóval drágábban jut majd pénzhez. Az államnak többe fog kerülni a költségvetési hiány és a lejáró államadósság finanszírozása, a vállalatoknak pedig többet kell majd fizetniük a termelésükhöz és beruházásaikhoz szükséges hitelekért. 

– Mi lesz ennek a hatása?
– Az amúgy sem dinamikus gazdaság további fékeződése. Az összefüggés könnyen megérthető: ha a vállalatok drágábban jutnak hitelhez, visszafogják a beruházásaikat, sőt, akár a termelésüket. Mindeközben fő piacunk, az Európai Unió gazdasága is  lassul, részben éppen az amerikai hitelválság miatt. Ez csökkenti a magyar exportot. Keresletet az állam sem támaszthat, hiszen a megbomlott gazdasági egyensúly miatt kénytelen visszafogni a költéseit. Az eredmény: a magyar gazdaság fejlődésének, növekedésének az üteme mérséklődik.

– És a gazdaság egyéb jellemzői?
– Az inflációs nyomás várhatóan emelkedni fog, hiszen a vállalatok a drágább hitelek miatt árat lesznek kénytelenek emelni. Sok cég viszont egyáltalán nem fogja bírni, ők csődbe mennek. Esély van arra is, hogy a válságtól közvetlenül is szenvedő multinacionális vállalatok mérséklik majd magyarországi termelésüket, gyárakat zárnak be, sőt akár teljesen kivonulnak az országból. Mindennek viszont az lesz az eredménye, hogy beragad a foglalkoztatás, nem csökken, sőt rosszabb esetben nő a munkanélküliség. Végezetül egészen biztos az is, hogy a mesterségesen túlerősített forint árfolyama csökkenni fog. A külföldi befektetők ugyanis nem hazánkba hozzák majd a pénzüket, hanem biztonságosabbnak tekintett országokba, így nem lesz szükségük annyi forintra.

– Mekkora lehet a forintleértékelődés mértéke?
– Ez már a jóslás szférája, az mindenesetre biztos, hogy a magyar fizetőeszköz reálárfolyama közelebb van a 260-270 forint/eurós, mint a mostani, 230-240-es szinthez.

– A lakosság szintjén hogyan fog mindez megmutatkozni?
– Nézzük sorjában! Az infláció a tervezettnél lassabban fog csökkenni, ami magasabb árakat, tehát több kiadást fog jelenteni. A forint gyengülése a kölcsönök törlesztőrészleteit növeli majd meg, amit még a hitelkamatok várható emelkedése is meg fog fejelni. A cégek nehézségei kisebb béremelést fognak eredményezni, és sokan el fogják veszíteni az állásukat, akik pedig már munkanélküliek, vagy most kerülnek ki a munkaerőpiacra, nehezebben fognak tudni elhelyezkedni. Összébb kell majd húznia magát az államnak is, emiatt kevesebb pénz fog jutni az egészségügyre, a nyugdíjakra, a szociális támogatásokra, vagy az állami szférában dolgozók bérére.

Névjegy:

Békesi László közgazdász 1942-ben született Győrött. Diplomáját, majd doktorátusát a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerezte, ahol később kandidátusként, majd egyetemi tanárként tanított. 1960 és 1990 között végigjárta az államigazgatás ranglétráját, az utolsó két évben pénzügyminiszter. A Horn-kormány első egy évében, 1994-95-ben ugyanezt a posztot tölti be. 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő. Nyugdíjas, számos egyetem vendégprofesszora. Egy gyermeke van.

– Tehet itt bármit a magyar gazdaságpolitika?
– Abban a tekintetben, hogy mi zajlik a világban, az égvilágon semmit sem tehet. Viszont reagálhat a válságra.

– Miként?
– A legfontosabb, hogy javítsuk a gazdálkodó szervezetek működési feltételeit, mert csak így terelhető egészséges pályára a gazdaság. Ma Magyarországon a túlterjeszkedő állam jelenti a legfőbb problémát. Az állam túl sok jövedelmet von el, szinte agyonnyomja a gazdasági szereplőket. A lakosságnál és a vállalati szféránál is kevés nettó jövedelem marad ahhoz, hogy kellő megtakarítást tudjon képezni, illetve elegendő forrást fel tudjon halmozni a fejlesztésekhez szükséges beruházások finanszírozásához. Ezen kell változtatni az állami kiadások és a közterhek mérséklésével.

– Mi az oka ennek az egészségtelen szerkezetnek?
– A politika. Magyarország tragédiája immáron bő nyolc éve, hogy a gazdaságpolitika és ezen keresztül a gazdaság a politika foglya.

– Mit ért ez alatt?
– A politikusok feladata az lenne, hogy elmagyarázzák a választópolgároknak, hogy a gazdaság és a társadalom érdekei egybeesnek. Hogy elmagyarázzák, hogy egészséges, jól működő gazdaság kell ahhoz, hogy a társadalom is egészséges és jól működő legyen.

– Ehelyett mi történik?
– A politika jól hangzó, kampányízű szlogeneket hangoztat, és közben nem tesz semmit. Pedig ahhoz, hogy a gazdasági szereplők jobb feltételek közé kerüljenek, arra lenne szükség, hogy az állam összehúzza magát. Hogy csökkentse a kiadásait, az eladósodottságát. Ha ezt meg tudná tenni, akkor kevesebb adót, járulékot kellene elvonnia a lakosságtól, a vállalatoktól.

– Igen ám, de az állami kiadások mérséklése általában fájdalmas folyamat.
– Kevésbé, mint gondoljuk. Tény, hozzá kell nyúlni a jelenlegi intézményrendszerhez, az állami foglalkoztatottakhoz, azokhoz a szociális vívmányokhoz, amelyekhez a magyar társadalom hozzászokott. A társadalom azonban jobban fél a már sokszor lejáratott, rosszul előkészített reformoktól, mint az egy helyben topogás okozta veszteségektől.

– Mi a politika reformbátortalanságának az oka?
– Magyarországon ha érdekek sérülnek, rögtön szélsőséges ellenállás a válasz. Ha helyi érdekek sérülnek, a helyi politika panaszkodik, ha ágazati érdekek sérülnek, az érintett cégek üvöltöznek, ha az egész társadalom érdekei sérülnek, akkor a választópolgárok vannak felháborodva. A politika ezeket a konfliktusokat nem vállalja fel.

– Miért?
– A politika mindenek feletti célja a hatalom megtartása, illetve megszerzése. A politikusoknak erre négyévenként, a választásokon van esélyük. Négy év viszont nem elég a gyökeres változtatásokhoz. Következésképpen a politika bele sem kezd. Vagy ha belekezd, tétován, félszívvel.

– Na de van, ahol sikerült. Szlovákia például meghozta a szükséges reformintézkedéseket.
– Úgy tűnik, bátrabb és bölcsebb a politikai elit. Nem szab teljesíthetetlen feltételeket önmaga számára. Nem úgy, mint nálunk, ahol a politika a saját mozgásterét korlátozza azzal, hogy kijelenti: reformot csak akkor csinálunk, ha széles társadalmi egyetértés övezi. Ezt a gazdaságpolitika nem bírja ki.

– Várható változás mindebben?
– Nem biztatok senkit. Az elmúlt évtizedek tapasztalata a számomra az, hogy Magyarországon komoly, érdemi reformokat csak akkor lehet végrehajtani, bárki legyen hatalmon, ha végveszély van, ha komoly válsághelyzet van. Nekünk Mohács kell, különben nem teszünk semmit!

– A jelenlegi helyzet nem ilyen?
– Nincs krízisveszély. Nem kell attól félni, hogy a magyar gazdaság összeomlik. A gazdasági számok ugyan nem jók, de ahhoz mindig elég lesz az ország teljesítménye, hogy lehessen egy kicsit adni hol az egyik, hol a másik társadalmi csoportnak.

– A lassú stagnálás vár ránk?
– Attól tartok, igen. Válság nem lesz, ám a gazdaság döcögésnél többet nem fog tudni produkálni. Egy lépes előre, fél lépés hátra. És tíz év múlva arra fogunk ébredni, hogy mindenki, az összes szomszédunk, még Románia is elhúzott mellettünk.