Összegyűlnek a régi csibészek

[caption id="" align="alignleft" width="460"] Benkő László volt az első magyar szintetizátortulajdonos. Koncerten nem használta hangszerét, mert nagyon érzékeny volt a párára és a hőmérsékletre. FOTÓ: KERÉK ÁGNES
[/caption] – Honnan jött az ötlet, hogy közösen koncertezzenek?
– Régóta érlelődött már, és egyre sűrűbben emlegettük, hogy mi lenne, ha összejönnénk, és együtt játszanánk. Dobosok, gitárosok már felléptek együtt, de billentyűsök még nem. A nehézség az, miként tudjuk stilárisan összehozni azokat a dalokat, amelyeket a különböző zenekarok más felállásban játszottak az évtizedek során. Rajtam kívül Závodi Gábor, Gidófalvy Attila, Berkes Gábor, Jankai Béla és Pálvölgyi Géza szólaltatja majd meg a hangszerét. Összeszámoltuk, hatan összesen 16 különböző zenekarban játszottunk. Komoly feladat lesz.

– Mit hall majd a közönség?
– Van harminc- és tizenhat éves nóta is a repertoárunkban, de lesznek újdonságok is. Ahogy az emberek, úgy az egymást követő zenei stílusok is változnak. Mi ezt szeretnénk úgy összerakni, hogy legyen a dolognak egy olyan virtuozitása, amit ilyen összetételben, így összefoglalva még nem jelenített meg senki. Arra is törekedtünk, hogy ne legyünk túl progresszívek, szeretnénk egy élvezhető, populáris koncertélményt nyújtani a nézőknek. A legtöbb dalt a közönség szinte már az első hangokból felismeri. Ezért olyan bevezetőket találjunk ki a nóták elé, hogy a vájtfülűeknek se derüljön ki rögtön, melyik nóta hova fut ki.

– Készülnek meglepetéssel is?
– Természetesen! Lesznek vendégeink, de hogy kik, az maradjon még titok. Az instrumentális zenét mindenképpen oldjuk énekkel. Fontos megemlíteni, hogy több zenészt is felkértünk, játsszanak velünk, de ma egy olyan sajátos szerződésrendszer van Magyarországon érvényben, hogy akinek egy adott városban fél éven belül önálló koncertje van, azt nem engedik, hogy ugyanott fellépjen, mondván, a saját koncertje utáni érdeklődést gyengítené.

Névjegy

Született: 1943. június 12., Szombathely.

Billentyűs, zeneszerző, az Omega tagja.

Középiskolás korában kezdett zenélni. Tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd az Omega elődjének, a Próféta együttesnek.

1982-ben jelentette meg első szólóalbumát, a Lexikont. Filmzenéket is szerzett (A Rózsa énekei, A kenguru, Vámmentes házasság). Újabban felvállalta a nyugdíjas könnyűzenészek képviseletét.

– Ennyi rutinnal a háta mögött hogyan készül a koncertre?
– Már hetek óta mindennap délutántól késő estig játszunk. Keményen próbálunk, sokat gyakorlunk. A stílusokat próbáljuk egységesíteni úgy, hogy az elejétől a végéig élvezhető legyen, és legyen egy olyan kontinuitása, mintha kezdettől fogva csak ezt csináltuk volna. De hiába a rutin, a mai napig izgulok a koncertek előtt.

– Közel ötvenévnyi szakmai tapasztalattal a háta mögött meg tudja mondani, hogy melyik dalból lesz sláger?
– Ezt mindig a közönség dönti el. Az együttes csak egy választási alapot ad, egy lemezt, amelyről a közönség szemezget. Az elmúlt években ez megváltozott, hiszen a zeneipar is üzleti alapon működik, ezért érzelmileg úgy hangolják, és üzletileg úgy befolyásolják a hallgatókat, hogy a lehető leggyorsabban megemésszék és feldolgozzák azt, amit a kiadók ajánlanak. De ma sem lehet mindent a publikumra sózni.

– Igaz, hogy öné volt az első szintetizátor Magyarországon?
– Még a hetvenes évek elején felfedeztem, hogy a Magyar Televízióban egy izgalmas berendezést használtak arra, hogy filmek alá zajokat keverjenek. Azt szúrtam ki, hogy milyen jó kis effekteket lehet előállítani vele. A szerkezetnek még nem voltak lenyomható billentyűi, csak egy érzékelő vezetett el a megfelelő gombokhoz. Innen vezetett az út az első szintetizátorhoz, amely Robert Moog nevéhez fűződik. Akkoriban még minden oszcillátor (áramkör – a szerk.) külön volt, és nagyon érzékenyen reagáltak a párára és a hőmérsékletre, emiatt rumlis volt koncerten használni. Csak a stúdióban volt annyi idő, hogy az ember felkészüljön a használatára. Állt mellettem a basszusgitáros barátom,  és nem értette, hogy miért vacakolok annyit. Ugyanis amellett, hogy elhangolódott, semmilyen beállítást nem lehetett rajta elmenteni.

[caption id="" align="alignleft" width="230"] Ma is izgul a fellépések előtt. FOTÓ: KERÉK ÁGNES
[/caption] – Tanít Szombathelyen, a Berzsenyi Dániel Főiskola színházművészeti szakán.
– Jordán Tamás kérésére tavaly kezdtem ott dolgozni. A zene minden ágát megismertetem a hallgatókkal, bemutatom a különböző előadókat, hogyan csinálták például a Broadway-n. Rendeztünk egy évnyitó bulit, amelyen én is játszottam. Két korosztály volt: a huszonéves hallgatók és a korban hozzám közelebb álló színészek. Ahogy felcsendültek a nóták, az egymást követő generációk kívülről fújták a dalokat. A dal tudat alatt beépült az emberekbe az évtizedek során, és a hozzájuk kapcsolódó érzelmek törnek ilyenkor a felszínre.

Billentyűs, zeneszerző, az Omega tagja.

Középiskolás korában kezdett zenélni. Tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd az Omega elődjének, a Próféta együttesnek.

1982-ben jelentette meg első szólóalbumát, a Lexikont. Filmzenéket is szerzett (A Rózsa énekei, A kenguru, Vámmentes házasság). Újabban felvállalta a nyugdíjas könnyűzenészek képviseletét.

Benkő László volt az első magyar szintetizátortulajdonos. Koncerten nem használta hangszerét, mert nagyon érzékeny volt a párára és a hőmérsékletre. FOTÓ: KERÉK ÁGNES Ma is izgul a fellépések előtt. FOTÓ: KERÉK ÁGNES Benkő László -->