Sejtjeinkben őrizzük az őstengert

Minden ismeretterjesztő kiállításnak ilyennek kellene lennie – mondja egy anyuka a Mezőgazdasági Múzeumban férjének, aki épp azzal van elfoglalva, hogy mit rejthet az előtte feketéllő üreg. A keze éppen belefér. A teremőr néni mosolyogva biztatja, nyúlkáljon csak nyugodtan, közben pedig a táblára mutat, amin ott áll világító betűkkel: tapogató.

A lyukban ugyanis különféle „kövületeket” lehet megérinteni, és ha nem jövünk rá, milyen állatot rejtenek a kőredők, megnézhetjük a tábla túloldalán. A férj arcán gyermeki mosoly terül el, éppen egy őskori cápa fogát tapogatta ki.

Az Őstenger című kiállítás azonban alapvetően gyerekeknek szól, és persze azoknak a felnőtteknek, akik szeretnek játszani. Belépéskor ugyanis egy kis kártyát kapunk, amelynek a hátoldalán egy képrejtvény található. Ha a kiállított kerámialények között fellelhető kérdésekre helyesen válaszolunk – és a válaszokat bejelöljük a kártyán – egy ősi élőlény alakja bontakozik ki a szemünk előtt. (A feladatsor megfejtéséért természetesen ajándék is jár.)

A kiállítás hat részlegre tagolódik, korszakonként mutatja be az élet virágzását majd pusztulását, mert többször előfordult négy és fél milliárd év alatt, hogy elpusztult és ismét regenerálódott az élővilág. A kiállításon megtekinthető egyebek mellett az ostoros alga 2500 millió éve kialakult őse, a holdhal 440 millió éves őse és a medúza 600 millió éves őse is, de az érdeklődők megtudhatják, miből van a tengervíz, hogyan alakult ki a kőolaj, és milyen volt a Föld állapota 250 millió évvel ezelőtt, amikor még egy kontinens, a Pangea, és egyetlen óceán borította a Földet. A Rejtélyek terme a Magyar Állami Földtani Intézetből hozott 200 millió éves fosszíliákat is bemutat a közönségnek, de külön foglalkozik a kiállítás azzal a korszakkal, amikor a dinoszauruszok uralták a Földet.

Sajnos az élet kialakulásának teóriáival adós marad a tárlat, de azért így is rengeteg érdekesség tárul a látogató szeme elé. Félelmetes és humoros állatok során át követhetjük végig a mai fajok kialakulását, a fantasy filmek szörnyeire emlékeztető Opabiniától – amelynek öt szeme volt és egy markolókanálra emlékzetető csápja – a nautilusokig – ezeknek a kis rákoknak a fennmaradt, megkövesedett házaiból tudjuk például, hogy a Föld régebben lassabban forgott: 500 millió éve körülbelül 24-22 napból állt egy holdhónap. Megtudhatjuk továbbá, hogy az ember – mint ahogy a legtöbb állat – ma is őrzi testében az őstenger nyomait.

A kiállítás érdeme, hogy a szervezők elég bátrak voltak ahhoz, hogy könnyen érthetően, olykor humorosan meséljék el az alapvető tudnivalókat, ráadásul a kerámiaszörnyek kellően látványosak ahhoz, hogy a gyerekek figyelmét felkeltsék. Így talán azt is megértik, hogy az élet 4600 millió éves történetében milyen rövidke fejezet vagyunk mi, emberek.

Bakony: egyedülálló dinoszaurusz-lelőhely

Nyolc évvel ezelőtt bauxitbányászat közben bukkantak rá a Bakonyban, Iharkút térségében arra az egyedülálló lelőhelyre, ahonnan először csak néhány tucatnyi csont, majd egyre gazdagabb leletek kerültek elő.

Összességében 25 féle, 85 millió évvel ezelőtt élt állat maradványa került napvilágra. Ráleltek halakra, hüllőkre, teknősökre és madarakra is, utóbbiak különösen ritkák ebből a korból. Találtak olyan hatalmas – 2-3 méteres – ragadozóhalakat is, amelyek a mai kajmánhalnak vagy aligátorhalnak a közeli rokonai. Leggyakoribb leletként azonban teknőspáncél került elő. Néhány dinoszaurusz csak a bakonyi feltárásból ismert: a Hungarosaurus tormai csak innét ismert a világban, hasonlóképpen az Iharkutosuchus makadii (ez egy kis, növényevő krokodilfaj), továbbá a Bakonydraco galaczi (repülő hüllő) is.