Született nyertesek és vesztesek

[caption id="" align="aligncenter" width="465"] A sokgyermekes nagycsaládok gyermekei egyértelműen rosszul jártak a rendszerváltással - fotó: AFP
[/caption] A rendszerváltással összességében az egész társadalom nagyon jól járt, még akkor is, ha a többség ezt nem így éli meg – áll a Tárki gondozásában most megjelent Társadalmi Riport 2008 című jubileumi kiadványban. A kutatás szerint ennek ellenére az idősek egyes csoportjai, a sokgyermekesek, az alacsony végzettségűek, valamint a munkaerőpiacról kiszorulók a rendszerváltás egyértelmű veszteseinek tekinthetők. A leszakadók között pedig különösen nagy a cigány származásúak aránya. Ezeket a következtetéseket annak a 2007-es vizsgálatnak az alapján vonták le a kutatók, amely során újra felkerestek egy 1992-es vizsgálat során megkérdezett több ezer családot, hogy felmérjék: hogyan változott anyagi, társadalmi helyzetük az eltelt másfél évtizedben.

A felmérés tapasztalatai is megerősítik azt a közvélekedést, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen családba születik az ember. A jobb anyagi helyzetű, magasabb műveltségű és képzettségű szülőkkel rendelkező gyerekek iskolai pályafutása sikeresebb volt társaikénál, ami aztán az ő munkájukban, fizetésükben is megmutatkozott. A kutatás szerint hazánkban a legnagyobb a felsőfokú végzettségűek jövedelemelőnye a fejlett országokat tömörítő OECD tagjai közül, hiszen itthon egy diplomás dupla annyit keres, mint felsőfokú végzettség nélküli társa. A rendszerváltozás nyertesei közé is zömmel azok kerültek, akik vállalkozói hajlandóságukat és felhalmozott „humán tőkéjüket” (ismeretek, készségek, tapaszatalok, amelyeket vagy az iskolában, vagy a társadalmi kapcsolataik során szereztek) jól tudták kamatoztatni, és rugalmasan reagáltak a rendszerváltás miatt megváltozott igényekre.

Ha az egyéni sorsokról áttérünk az egész hazai gazdaság fejlődésére, a kutatás szerint megállapítható, hogy a magyar gazdaság és társadalom a demokratikus átmenetet követően a kilencvenes évek közepétől stabil növekedési pályára állt, és sikeresen beépült a fejlett világba és az európai közösségbe. Azonban a kiegyensúlyozott és békés átmenet számos rosszul megkötött társadalmi kompromiszummal járt együtt: az oktatás és az egészségügy területén létszükségletű szerkezeti reformok maradtak el, a gyengén és rosszul szervezett állami intézmények pedig nem működtek és most sem működnek hatékonyan. Így miközben a rendszerváltás első 10-12 évét viszonylag gyors felzárkózás jellemezte, a magyar gazdaság és társadalom számos elintézetlen ügyet hordott magával.

Az elmúlt több mint másfél évtizedet átölelő összegzés szerint a 2001–2002 utáni hibás gazdasági döntések miatt a kétezres évek közepére a növekedési tartalékok jelentős részét elpazarolta az ország. A kötet összeállítói szerint a fejlődési pálya megbicsaklását az intézményi reformok elmaradása és a gazdaságpolitika hibái mellett a pártpolitika eldurvulása, a közpolitika és a kormányzás részben ennek köszönhető bénultsága, helyenként az állam szétesése okozza.

1. Az elveszett nemzedék. Ők azok, akik 1935 előtt születtek, tehát a rendszerváltozáskor 55 évesnél idősebbek voltak. Túlnyomó többségük, nyolcvan százalékuk ekkor már nyugdíjas volt. Gyakran a rendszerváltás hatásai elől menekültek nyugdíjba. Ők a rendszerváltás passzív elviselői, bár választópolgárként jelentős befolyással voltak a politikára.

2. Státusváltó nemzedék. A rendszerváltás idején a legszebb „férfikorban”, 41–55 év között voltak. Már a rendszerváltás előtt megalapozott életük, kiforrott társadalmi státusuk volt. Hatvan százalékuk nyugdíjba ment azóta.

3. Rendszerváltó nemzedék. Az 1951 és 1965 között születettek kapcsolódtak be a legaktívabban a rendszerváltást követő közéletbe. Számukra adott egyedülálló történelmi esélyt a rendszerváltás.

4. Fiatal nemzedék. A rendszerváltozáskor 25 évvel fiatalabbak életpályáját már gyakorlatilag nem befolyásolta az előző rendszer.

1. Az elveszett nemzedék. Ők azok, akik 1935 előtt születtek, tehát a rendszerváltozáskor 55 évesnél idősebbek voltak. Túlnyomó többségük, nyolcvan százalékuk ekkor már nyugdíjas volt. Gyakran a rendszerváltás hatásai elől menekültek nyugdíjba. Ők a rendszerváltás passzív elviselői, bár választópolgárként jelentős befolyással voltak a politikára.

2. Státusváltó nemzedék. A rendszerváltás idején a legszebb „férfikorban”, 41–55 év között voltak. Már a rendszerváltás előtt megalapozott életük, kiforrott társadalmi státusuk volt. Hatvan százalékuk nyugdíjba ment azóta.

3. Rendszerváltó nemzedék. Az 1951 és 1965 között születettek kapcsolódtak be a legaktívabban a rendszerváltást követő közéletbe. Számukra adott egyedülálló történelmi esélyt a rendszerváltás.

4. Fiatal nemzedék. A rendszerváltozáskor 25 évvel fiatalabbak életpályáját már gyakorlatilag nem befolyásolta az előző rendszer. A sokgyermekes nagycsaládok gyermekei egyértelműen rosszul jártak a rendszerváltással - fotó: AFP Rendszerváltás -->