Világsztárunk nincs, hazai állócsillagaink vannak

"A magyar dal része a kultúrának." "Langyos lábvíz a magyar könnyűzene". Két állítás, két honi zenésztől az Úr 2008. esztendejének nyarán. Az elsőt Presser "Pici", a legendás LGT motorja mondta abból az alkalomból, hogy az idei Szigeten megrendezték a Magyar Dal napját az elmúlt évtizedek legsikeresebb hazai előadóival. A másik Szabó Tamástól, a nem túl eredeti trendirockot játszó rockcsapat, a Moog énekesétől származik. És talán mindkét állítás igaz. Mert mi változott a magyar popzenében az elmúlt években? Lemezek jelentek meg, született pár jó dal is, a Megasztár tehetségkutató felszínre dobott néhány ifjú titánt, egyre több fesztivált rendezünk, néha ellátogat hozzánk egy-egy rockdinoszaurusz és saját őskövületeink is leporolják időnként hangszereiket egy-egy újabb búcsúkoncert erejéig. Viszont világsztárunk továbbra sincs, de legalább szinte évente feltűnik egy-egy újabb tehetséges banda, akikben ott izzik az ígéret lehetősége, amíg ki nem alszik.
 
Tény, hogy Magyarországon még mindig nincs egyértelmű pophierarchia, hiszen kettévált a nem hivatalos mainstream - amiben az aktuális klub- vagy fesztiválzenekarok szerepelnek -, meg a hivatalos, kereskedelmi rádiós vonal. Talán az utóbbi években az ízlésficamos és érdekvezérelt rádiós műsorszerkesztők monopolhelyzete megszűnni látszik a kisebb rádiók megjelenése és a Petőfi rádió arculatváltása következtében, ráadásul megkezdte a sugárzást a magyar nyelvű MTV (Music Television) is reménysugarat adva a hazai zenekarok ifjabb nemzedékének. Ennek következtében a mai magyar könnyűzenei piac egyre sokrétűbb, de azért ma is azok a meghatározó előadók és bandák, akik az ezredfordulón. 
 
[caption id="" align="alignleft" width="465"] A Kispál és borz még mindig képes újabb meglepetéseket kihozni a Lovasi-Kispál tengely egyedi világából
[/caption]Vitathatatlan, hogy az egyéni előadók közül Ákos viszi a prímet. Az egykori Bonanza Banzai-tag mára énekes, zeneszerző, szövegíró, költő, alkalmi színész és kliprendező, aki idén áprilisában töltötte be 40. életévét - ahogyan arról új dala, a Negyven is szól. Ezzel egyidőben egy másik kerek évfordulót is ünnepel: éppen 20 éve ír dalokat, ezalatt 24 magyar nyelvű és hat angol albumot rögzített. A kiadványok többsége aranylemez lett, de több platina is van köztük. Töretlen sikerét több száz telt házas koncert, valamint számtalan szakmai díj jelzi. A legnagyobb tömegeket rajta kívül az utóbbi években egy rockzenekar, az egykoron punkbandának indult Tankcsapda tudja megmozgatni. Nem túl bonyolult, feszes zenéjük és a frontember Lukács László egyedi szövegei garantálják a zúzós rockélményt. Nem véletlen, hogy tízezrek előtt, főzenekarként lép fel a banda a fesztiválokon.
 
Talán egyedül a Quimby tudja velük felvenni a népszerűségi versenyt, amely azért kissé meglepő annak tükrében, hogy az énekes Kiss Tibor pár éves rehabos kidőlése után nem sokan gondolták volna, hogy kiváló lemezekkel rukkol újra elő a zenekar. Ám a frontember feltöltődése olyan jól sikerült, hogy mára az új generáció kedvenc együttesévé nőtte ki magát a szupergroup. S ezzel csatlakozott az 1988 óta néha meg-megbillenő, de azért állócsillagi státuszából mit sem vesztő Kispál és borzhoz, amely még mindig képes újabb meglepetéseket kihozni a Lovasi-Kispál tengely egyedi világából. Bár tény, hogy az utóbbi években Lovasi András többször tűnik fel az őskori játszótársakkal alakított Kiscsillagban. 
 
A fesztiválok mellett azért a mainstream is kitermelt pár sokakat érdeklő zenei produkciót. A Megasztár televíziós tehetségkutatón tűnt fel a mai magyar popzene üdvöskéi közül Rúzsa Magdi, Tóth Vera, Oláh Ibolya, Bartók Eszter, Molnár Karamell Ferenc vagy éppen Torres Dani. De népszerű a Nox is, amely különféle népzenei elemekkel feldúsított, nem túl eredeti zenéjét egy modellszépségű énekesnővel és nagy tánckarral teszi még fogyaszthatóbbá. Ezen a fronton hasonló sikereket tudhatott magáénak a nemrégiben megszűnt TNT, amely egy modern R-Go sounddal ért el nagy kereskedelmi sikereket. Kisebb, de megbízható közönséggel bír az ír zenei világot újragondoló Crystal, a romantikus popzenét játszó Unique, vagy éppen a tinilányokat őrületbe kergető műanyagrock ügyeletes nagyágyúinak számító No Thanx. Az igényesebb popzenét játszó bandák közül továbbra is népszerű a Pély Barnabás fémjelezte United, vagy a másik funky-banda, a Back to Black.  
 
[caption id="" align="alignleft" width="465"] A Sziget a legutóbbi évtizedre Európa egyik legjelentősebb fesztiváljává nőtte ki magát
[/caption]Szerencsére az utóbbi években feltűnt pár olyan zenekar is, akik a következő évek meghatározó bandái lehetnek. Ilyen a Kaukázus, amely egyre inkább képesnek tűnik kibújni a Kispálos-világból, vagy éppen a pécsi 30Y, amely már tán ki is bújt. Említést érdemel a brit-popból egyre inkább kinövő Heaven Street Seven, az indie-színtér vezető magyar zenekarának számító Amber Smith, a néha tetszhalott állapotba alámerülő Hiperkarma, a rap színtérről a Belga, a népzenéből kiinduló elektro-banda, a Balkán Tourist vagy éppen a kissé tradicionálisabb Besh o drom. Az elmúlt évek egyik kedvelt klubzenekara volt az ötletes dalszövegekkel és dzsesszes zenei világgal népszerűséget szerző Emil.RuleZ!, a bölcsészlányok ügyeletes kedvence pedig a romantikus bulizenét játszó Amorf Ördögök volt, amely kisebb módosulásokkal Péterfy Bori Love Band néven folytatta zenei pályafutását. Aki az utóbbi években bulizni akar, az bátran választhatja a Pannonia Allstars Ska Orchestra vagy a Barabás Lőrinc Eklectic koncertjét, esetleg a sokak által a jövő nagy magyar zenekarának gondolt Vad Fruttik, esetleg a Mystery Gang rockabilly hagyományokat felidéző fellépéseinek bármelyikét.
 
Az elektrovonalban népszerű a Zagar, a Neo vagy éppen a külföldön is ismert Yonderboi. Európa számos pontján jól cseng a Vágtázó Halottkémek nyomdokain ügető, ütős modernkori városi népzenét játszó Korai Öröm vagy a gitárcentrikusabb, pszichedelikus Colorstar, a keményebb vonalról pedig a Freshfabrik, az Ectomorf vagy a Subscribe neve. De igazi nemzetközi sztárunk továbbra sincs. Utoljára talán a kilencvenes évek végén, az európai MTV-n rendszeresen játszott Sexepilnek lett volna erre reális esélye, de a zenekar már régen a múlté.
 
Tény, hogy sok együttes feltűnik, majd eltűnik a süllyesztőben, de a derékhad évtizedek óta állandó. Így egy fesztivál vagy egy zenés klub programfüzetét lapozgatva többnyire ugyanazon nevekbe botlunk. Néha játszik még a most már 30. évfordulójára készülő Hobo Blues Band, a vicces-bulis KFT, a legjobb magyar reggae-banda Ladánybene 27, az alternatív vonulatból még mindig fellép a Másfél, a Balaton, az Európa kiadó, de időnként még a progresszív After Crying is ad egy-egy hangversenyt. A régmúlt slágergyárosai közül újra zenélget a Dolly Roll, az Első Emelet, a Neoton Família, az R-Go, de nem pihen Fenyő Miklós, Demjén Rózsi, Zorán, Balázs Fecó és Charlie sem. Az "amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek" közhelyes alaptételt igazolandó itt-ott zúz még a legendás Moby Dick, az Ossian, a Pokolgép, a Lord, a P. Mobil, az Edda, a Bikini és a Beatrice is.
 
Az utóbbi években a rockgigászok közül újra játszott az LGT, akikre a 2007-es Sziget nulladik napján 60 ezren voltak kíváncsiak. De visszatért néhány koncertre az Illés, az Omega, a Piramis, a Karthago és a kilencvenes évekből pedig a Bonanza Banzai és a Rapülők is. Ám náluk is nagyobb sikert arattak azok a külföldi sztárok, akiket az elmúlt évtizedben sikerült magyar színpadra csábítani. A legemlékezetesebb koncertet talán a Rolling Stones adta a rockdinoszauruszok közül, de megfordult nálunk a Metallica, az Iron Maiden, a Deep Purple és Roger Waters is. A Puskás Ferenc Stadionban fellépett többek között a legnagyobb magyar rajongótáborral bíró Depesche Mode, a még mindig kiváló George Michael, a csúcson lévő Robbie Williams, vagy a divatos Shakira is. A rendre százezres tömeget megmozgató Kapcsolat-koncerteken feltűnt Bryan Adams, Elton John, Sting, Lionel Richie, Joe Cocker és Santana, a legdivatosabb koncerthelyszínnek számító Budapest Arénában pedig a teljesség igénye nélkül olyan világsztárok zenéltek, mint Peter Gabriel, Lenny Kravitz, a Guns and Roses, a Kraftwerk vagy a Coldplay.
 
Az utóbbi évtizedben színesedett a nyári fesztiválok palettája is, hiszen a Sziget mellett egyre népszerűbb az elektrozenék sztárjait felvonultató zamárdi Balaton Sound, a minden stílusnak helyet adó soproni Volt, vagy éppen a keményebb zenéket előnyben részesítő Hegyalja Fesztivál. Mindennek hozományaként manapság már nem csak a zenetévék egy-egy nemzetközi sztárbandáját láthatja a honi közönség, hanem az egyre nagyobb számban magyar földre özönlő külföldi fesztiválozónak is megakadhat a szeme egy-egy hazai produkción. Ki tudja, lehet hogy lesz majd a következő tíz évben egy magyar zenekar, akiknek nem véletlenül esnek be a koncertjére.