Aki a színészek határidőnaplóját vezeti

Márton Évát tizenöt évi szolgálat után a Szolnoki Szigligeti Színházból magával csábította a fővárosba Schwajda György: hadd csináljon az ő segítségével művész színházat. A szaktudása megvolt: másfél évtizede tartotta Szolnokon a hátsó frontot, tekerte a verklit szeretettel, színművészekkel egyeztetett, havi műsorrendet állított össze, s ha kellett, tárgyalt az igazgatóval. Több mint húsz évig dolgozott Schwajdának, akit aztán visszahívtak Szolnokra. Márton Éva öt esztendőn át ingázott a családja és a Szigligeti Színház között. A Nemzeti Színházba is követte Schwajdát, s amikor nyitás után felállt a székéből, neki szintén nem volt maradása. „A politikai harcokkal nincs mit kezdeni” – jegyzi meg az asszony.

Nemrégiben Alföldi Róbert kérte föl, dolgozzon neki az új Nemzetiben. Márton Éva ismeri a gyakori nézői igényt a klasszikus díszletekre, jelmezekre, a hagyományos előadásra. Alföldi rendezései nem ilyenek – a művészi titkár mégis mindenkinek ajánlja őket. Talán Schwajda mellett szokott hozzá, de szereti a bohém megoldásokat, a szokatlan, meghökkentő dolgokat a színpadon. Márpedig ennek az új direktor köztudottan a nagymestere. Ami pedig a különleges históriákat illeti, Márton Éva megélt néhány kalandot. Hogy a szereplők időnként elfelejtik az előadást? „Minden színésznek ez a rémálma, és egyszer valamennyiükkel meg is történik – nevet Éva. – Ezért akad, aki velem írattatja be naptárába a havi időpontokat félelmében.”

Rados Virág -->