2008.10.10. 17:44
Nevek nélkül lett nyilvános a Kenedi-bizottság jelentése
Nemcsak 1956-ban és a megtorlást követően, hanem a rendszerváltás után is – 1995-ig – nagyarányú, többségében szabálytalan iratmegsemmisítés folyt, amiért gyakorlatilag senkit sem vontak felelősségre – áll a Kenedi-bizottság jelentésében, amit a MeH honlapján hoztak nyilvánosságra.
A Kenedi János vezette szakértői grémium mandátuma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának át nem adott állambiztonsági iratok feltárására vonatkozott. Emellett a szabadabb kutathatóságra, nagyobb nyilvánosságra vonatkozó javaslatok kidolgozása is feladatuk volt. A miniszterelnök felkérésére létrejött bizottság több mint egy évnyi munka után, szeptember 11-én adta át jelentését Szilvásy György titokminiszternek. A grémium 16 pontos javaslatot készített a kormány számára.
A több mint négyszázoldalas jelentés bírálja a hatályos törvény számos rendelkezését, sürgeti a törvény pontatlanságából, a törvényhozói mulasztásokból adódó hibák megszüntetését, lényegesen szűkebb körben javasolja lehetővé tenni az állambiztonsági iratok további titkosítását, illetve sürgeti a titkos iratok felülvizsgálatát.
A bizottság leszögezi: a diktatúra állambiztonsági szolgálataival való bárminemű együttműködés ténye közérdekű adat. Alkotmányellenesnek tekintik azt a kialakult gyakorlatot, hogy tudománytól idegen testületek, például bíróságok döntik el egy tudományos megállapítás helyességét. Elfogadhatatlannak tartja a Kenedi-bizottság, hogy a megfigyelt kizárólag a vele kapcsolatba hozható személy személyes adatait ismerheti meg, miközben a kutató a teljes iratot. A hálózati személyekre vonatkozó szabályokat az úgynevezett hivatalos kapcsolatokra is kiterjesztené.
Jelentősen szűkítenék azokat a törvényi indokokat, amelyek alapján a titokgazda nemzetbiztonsági szolgálatok, rendőri szervek államtitokká minősíthetnek állambiztonsági iratokat. A minősítést civil kontroll alá is helyeznék. A közszereplők múltbeli tevékenységének átvilágítása tekintetében a környező országokéhoz képest a magyar szabályozást tartja a legeredménytelenebbnek a bizottság, mivel az többségében irreális, túlzó feltételekhez kötötte az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés dokumentumainak nyilvánosságra hozatalát.
A testület összegzése szerint a polgári és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatoknál összesen 32 618 minősített irattári tételt őriznek, közülük 1551 irat szerepel a „szupertitkos”, úgynevezett főigazgatói különlistákon.
