2008.10.04. 14:32
Pokorny Lia szeret fiúkkal dolgozni
Miután a Beugró című műsor lekerült a Tv2 programjáról, a Magyar Televízió és a Comedy Central csatorna úgy döntött, hogy ők még látnak fantáziát benne, ezért közösen megvásárolták az adás jogait. A műsor egyik szereplője Pokorny Lia színművésznő.
– Mostanra már nemcsak a színházba járók, hanem a tévénézők is megismerték önt. Érzi ennek a hatását?
– Határozottan. A buszon, villamoson sokan odajönnek hozzám és elmondják, hogy szeretik a műsort. A népszerűségtől azért még egy picit szorongok, nem tudok vele mit kezdeni. Azt érzem, mintha kandikamerával állandóan figyelnének. Közben csodálatos érzés is, hiszen a nézők írták a petíciót, hogy a műsor ne szűnjön meg. Rudolf Péter – akivel együtt szerepelünk a műsorban – úgy fogalmazott, hogy ez nagyon megható, de ennek az elvárásnak meg is kell felelni. Ha jól sikerül egy-egy fellépés, akkor örülök, ha odajönnek hozzám az utcán.
– A műsorban színészkollégái, Rudolf Péter, Szabó Győző, Kálloy-Molnár Péter, valamint a műsorvezető, Novák Péter mellett ön az egyetlen nő. Hogy érzi magát köztük?
– Az nagyon jó, hogy az összes női szerepet egyedül játszhatom el. Bármelyik fiú beszállhatna mellém női partnernek, de abból csak olcsó humor jönne ki. Sajnos női partner hiányában nem tudok eljátszani olyan szituációkat, mint például a lánybarátság, az anya-lánya kapcsolat, és még egy csomó olyan helyzetet, ami egy másik színésznő jelenlétében jóval könnyebb lenne. Szeretek a fiúkkal dolgozni, odavagyok azért, amit csinálnak. Igazából nem merült fel bennem ez a kérdés, mert olyan sok dolgunk van a színpadon, hogy csak folyamatosan kapkodom a fejem.
– A televíziós munkája mellett tegnap volt a bemutatója az Új Színházban Hunyady Sándor Júliusi éjszaka című három felvonásos vígjátékának, amelyben ön is szerepel.
– A darabnak nyáron már volt egy előbemutatója Gyulán, a Várszínházban. Mivel szabadtéren játszottunk, emiatt minden nagyobb volt: a hangerő, a gesztusok, a színpad. Most bekerültünk a színházunkba, és a szabadtérhez képest lényegesen intimebb környezetbe kell helyezni a darabot. Olyan, mintha soha nem játszottuk volna, újra kell próbálni az egészet.
– Miről szól a darab?
– Egy éjszakának a története. Nem lehet tudni, hogy ki kibe szerelmes, ki kit és miért akar. Mindenki a saját boldogságát keresi. Számomra azzal a felismeréssel zárul le a darab, hogy nem feltétlenül az a boldogság, amikor az ember a szenvedélybe, viharos életbe kóstol bele. Ennél sokkal fontosabb a tiszta és őszinte szeretet.
