Vitéz László leteszi a palacsintasütőt

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Vitéz László és Kemény Henrik, aki nyolcéves kora óta kelti életre.
FOTÓ: KALLUS GYÖRGY
[/caption]Kemény Henrik a család mutatványosbódéjában nőtt fel, a bábos família harmadik generációjához tartozik, és neki köszönhető, hogy Magyarországon a világháború után is eredetiben fennmaradt a vásári komédiázás és a bábjáték műfaja. 83 évesen jövő vasárnap utoljára áll közönség elé a Bárka Színházban.

„Tízéves lehettem, amikor a papa bábszínpadra átírta Mark Twain Koldus és királyfiját, ez volt az első igazi szerepem – idézte fel a kezdeteket. – Egy tízéves gyereknek nehéz volt a kettős szerep. Úgy tanultam meg, hogy bevittem az iskolába a szöveget, betettem a füzetembe, és mondogattam magamban. Amikor kérdezett tőlem valamit a tanító, persze, azt sem tudtam, hol vagyok. Fölém hajolt és megkérdezte: hát, te mit csinálsz, piff-puff regényt olvasol? Hiába mondtam, hogy szöveget tanulok, mert fel fogok lépni, és hiába könyörögtem, hogy adja vissza, azt mondta: nem érdekel, küldd be apádat, majd odaadom neki, meg ne lássam, hogy még egyszer ilyesmit olvasol tanulás helyett! Másnap bement a papa, és megkérdezte: Mondja, tanító úr, megnézte egyáltalán, hogy a fiam mit olvas? Ez itt a Koldus és királyfiból a szerepének egy részlete. A tanító visszaadta a szöveget, és karácsonykor megtartottuk a bemutatót a népligeti nagyvendéglőben. Nekem kicsi sámlikat készített a papa, hogy kilátsszak a paraván mögül, az volt a legnehezebb, hogy megtanuljam, hogyan lépjek egyik sámliról a másikra. Az iskolában, persze, abban az évben megbuktam, de nem szidtak le otthon. A papa és a mama is a bábszínházban nőtt fel, és az egész életük arról szólt, nem haragudtak.”

Névjegy

1925. január 29-én született Budapesten.

1945-től ő irányította a család bábszínházát.

1953-ban államosították és felszámolták a népligeti vurstlit, bábjait egy festő barátjának köszönhetően sikerült megmenteni.

1955-ben megalapította az első vidéki bábszínházat Győrben.

1964-ben elvégeztették vele a bábszínészképzőt.

1992-től a Kolibri Színházban lépett fel.

2002-ben kiváló művész lett.

2005-ben átvehette a Kossuth-díjat.

Kemény Henriknek is természetes volt a bábozás, gyermekkorában főként a játék miatt élvezte a szereplést, később pedig eldöntötte: órás lesz, asztalos vagy villamosvezető. Az élet azonban másként alakult, sorsa lett a bábjáték.

„Apámat 1944-ben munkaszolgálatra vitték, ahonnan nem jött haza. Amikor véget ért a háború, és láttam a bábszínházunk beszakadt tetejét, a tönkrement díszleteket, egy pillanat alatt dőlt el, nem hagyhatom, hogy minden tönkremenjen. A mama is könyörgött, hogy bábozzunk tovább, és a papa emléke miatt sem tudtam volna megtenni, hogy veszni hagyom azt, ami a családunknak évszázadig a kenyere volt. Báboztam tovább.”

Kemény Henrik azt mondja: a mai napig mindent elfelejt, amikor a legkedvesebbet, Vitéz László bábját a kezébe veszi. Több mint hetven éve játszik szeretettel a „pajtikáknak” és a felnőtteknek egyformán.

„Nehezebben megy már a játék. Nem olyan az egészségem, mint fiatalon, az egyik gyógyszer mellékhatásaként zsibbad a kezem. 83 évesen nem bírok már annyit, mint korábban, de amíg élek, játszani akarok. Amikor elkezdek bábozni, eltelik pár perc, és megszűnik minden bajom, elfeledkezek magamról, és csak az számít, hogy a közönség jól szórakozzon. Sok előadás után nem is a gyerekek, hanem a szüleik jönnek oda hozzám, hogy megköszönjék az előadást. A felnőttek is szeretik a mesét, mert az segít elfelejteni minden bajt, és újra gyerek lehet kicsit az ember. Én szerencsés vagyok, mert az egész életem a mesékről szól, és ez már nem is fog megváltozni.”

Serpenyő az ördögnek

Vitéz László népi bábfigura. Kinézetével, nyers humorával a nála régebbi bábfigurára, Paprika Jancsira hasonlít. Ruhája piros, sapkája hegyes, és egy palacsintasütőt hordoz a kezében, ezzel verekszik fő ellenségével, az ördöggel is. A Kemény család három generáció óta őrzője Vitéz László hagyományának. Együtt összesen 25 Vitéz László-játékot állítottak bábszínpadra. Kemény Henrik első saját Vitéz László-figuráját édesapja késével és vésőjével, közönséges tűzifából faragta ki nyolcéves korában. A bábu azóta is megvan, most Debrecenben szerepel egy kiállításon.

<!-- Vitéz László leteszi a palacsintasütőt KEMÉNY HENRIK A mese a bábművésznek és a közönségének is segít elfelejteni a bajokat Vitéz László kalandjai, Hakapeszi Maki és Süsü, a sárkány. Három figura azok közül, amelyeket Kemény Henrik mozgatott. A vásári komédia élő legendája 1931-ben szerepelt először, és most az utolsó előadásra készül. Fábos Erika Serpenyő az ördögnek Vitéz László népi bábfigura. Kinézetével, nyers humorával a nála régebbi bábfigurára, Paprika Jancsira hasonlít. Ruhája piros, sapkája hegyes, és egy palacsintasütőt hordoz a kezében, ezzel verekszik fő ellenségével, az ördöggel is. A Kemény család három generáció óta őrzője Vitéz László hagyományának. Együtt összesen 25 Vitéz László-játékot állítottak bábszínpadra. Kemény Henrik első saját Vitéz László-figuráját édesapja késével és vésőjével, közönséges tűzifából faragta ki nyolcéves korában. A bábu azóta is megvan, most Debrecenben szerepel egy kiállításon. Névjegy 1925. január 29-én született Budapesten.

1945-től ő irányította a család bábszínházát.

1953-ban államosították és felszámolták a népligeti vurstlit, bábjait egy festő barátjának köszönhetően sikerült megmenteni.

1955-ben megalapította az első vidéki bábszínházat Győrben.

1964-ben elvégeztették vele a bábszínészképzőt.

1992-től a Kolibri Színházban lépett fel.

2002-ben kiváló művész lett.

2005-ben átvehette a Kossuth-díjat. Kemény Henrik és Vitéz László. Vitéz László és Kemény Henrik, aki nyolcéves kora óta kelti életre.
FOTÓ: KALLUS GYÖRGY -->