A KTE-Ereco új játékosokat keres

– Megnyerték az NB II-őt, aztán zsupsz, bele a mély vízbe. Pedig biztosan jó lett volna egy kicsit lubickolni a bajnoki arany fényében.
– Valóban túl gyorsan jött a magasabb osztály. Sok mindent a bajnokság közben kellett megtanulnunk. Az első két meccsünkön betliztünk, a harmadikon azonban felálltunk és megmutattuk, hogy nem véletlen vagyunk az NB I-ben. Az utolsó pár mérkőzésünkön azonban kijött, hogy emberfeletti erőket kellett mozgósítanunk. Nehéz szezonon voltunk túl az NB II-ben, ez után következett egy rövid szünet és egy nyúlfarknyi alapozás. Nem csoda, hogy jöttek sorba a sérülések és a végén már ólomlábakon mozogtak a játékosaim. De hasonlóan járt a másik újonc, a Haladás is. Az ősz második felében már ők sem meneteltek. Az eltelt félévet azonban mindenképp sikeresnek tartom. Sok olyan labdarúgóval vágtunk neki a bajnokságnak, akik soha nem játszottak az élvonalban. Nekik idő kellet, míg rájöttek, hogy itt is képesek megállni a helyüket. Ezért is tartom kisebb csodának, hogy a nyolcadik helyen várjuk a tavaszt, míg a Magyar Kupában ott vagyunk a legjobb nyolc között.

– Jól érzékeltem, hogy a legjobbkor jött a fehérvári győzelem?
– A politikusok a parlamenten az első szát napot tartják fontosnak. A fociéletben az első három meccs dönt sok mindenről a folytatást illetően. Nekünk is vízválasztó volt a Fehérvár elleni 2–1-es győzelem.

– A sportnapilap osztályzatai alapján a KTE-Erecóból többen az élmezőnyben végeztek. A jövőben ők adják a csapat gerincét?
– Igen, azok jelenthetik a csapat gerincét, akikről többen is pozitív bizonyítványt állítottak ki. De! Nekik is sokat kell még tenni, hogy maradjanak is a gerincben. Másoknak meg azért, hogy odakerüljönek.

– Melyek voltak a felejthetetlen találkozók?
– A Debrecen elleni 3–0-ás győzelem ott van az első helyen. De soha nem felejtem el azt, ami Újpesten történt: kétszer álltunk fel a padlóról, majd kikaptunk 4–3-ra a Szusza-stadionban. Az a vereség nagyon fáj! Ugyanakkor roppantul örültem a REAC otthonában elért 1–0-nak. Fontos győzelem volt.

– Mitrovics büntetőt fogott, a csereként beállt Hegedűs szerezte a gólt. Nem ez volt a KTE első meccse, hogy egy cserejátékos találata döntött.
– Összeszámoltuk: a kecskeméti pályafutásom alatt huszonhatszor cseréltem úgy, hogy az újonnan pályára lépő eldöntötte a mérkőzést.

– Hiába na! Cserélni tudni kell! Ennek mi a kulcsa?
– A véletlenek (vágja rá nevetve). Amikor felkészülök az ellenfélből, már akkor figyelem, hogy ki az, aki a kispadról beszállva esetleg segíteni tud.

– Az idény végén a sok sérült miatt már nem nagyon válogathatott.
– Azért akkor is lett egy Bagi Pistám az NB III-ból. Nekem nagy öröm, hogy van egy jó játékosom a jövőre nézve.

– Tehát Bagival elégedett. És kivel még? Illetve kinek kell csapatot keresni? Ki az, akitől többet vár?
– Csapatot kell keresnie Koszónak, Balázsnak, Rusvaynak és a Nagy testvéreknek. Lovricsot kölcsön adjuk, sérült volt hat hónapig, nem tudja fel venni az NB I ritmusát. Többet várok Montvaitól és Szavicstól, igaz, az utóbbi sokat játszott sérülten. Jó igazolásnak bizonyult Mitrovics, Csukics, Alempijevics és Menyhárt. Farkastól a vártnál többet kaptam. Koncz kiválóan játszott a védelemben. Némedi igazi csapatkapitány volt, bármelyik poszton megállta a helyét, az utolsó két meccsen pedig válogatott szinten játszott. Csordást rúgott nyolc gólt. A sérüléséből felépülő Gyagya remekelt, a Debrecen ellen hihetetlenül jól szerepelt. Grkinics pont akkor kezdett belelendülni, amikor megsérült. A rutinos Schindler szinte végig biztos pont volt, de két meccse fájó emlék számomra. Volt azonban két meccse, ami nagyon fáj. Litsingi hullámzó teljesítményt nyújtott, mintahogy Yannick is. Hegedűsnek egy hónapja van, hogy eldöntse: válogatott játékos szeretne lenni, vagy abbahagyja a focit. Képes rá, hogy a nemzeti csapat tagja legyen, de ha bulizik, amikor nem lehetne, akkor nem lesz. Kormos kap egy jó alapozást, és ezt követően kell kiharcolnia a felnőtt keretben maradását. Ha nem tudja, akkor mehet. Neki is – de azt hiszem, hogy mindenkinek – „kifizettem” a számlát azért, mert megnyerték az NB II-őt. Mindenkinek megadtam a lehetőséget az élvonalbans. Szuper csapat voltunk, olyan, amit soha nem lehet elfelejteni. De tovább kell lépni. Januártól a nulláról indulunk. Ne legyen meglepődve senki, ha a kipadra sem fér oda. A jövő évben edző is szeretnék lenni.

– Ez mit jelent?
– Sokkal többet szeretnék a taktikával foglalkozni. Az utolsó fordulókra ugyanis már leolvasták a játékunkat. Csatárt, bal és jobb bekket és egy középpályást szertnénk igazolni. Olyan labdarúgókat, akik tényleg erősítést jelentenek, akikkel bármikor változtatható a taktika. Komoly csapatnak ugyanis bő repertoárral kell rendelkeznie.