A szabadságharc utolsó békés napjai

Ötvenkét évvel ezelőtt a korábban is az ország területén állomásozó szovjet hadosztályok száma a korábbi ötről tizenhétre nőtt. Az újonnan érkezett csapatok legénysége főleg közép-ázsiai volt, akiket a feletteseik úgy tájékoztattak, hogy a német fasiszták ellen fognak harcolni. Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka Szolnokon berendezte főhadiszállását a magyarországi hadműveletek irányítására.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Szabadságharcosok a pesti utcán. A november negyediki offenzíva túlerejével nem bírhattak. FOTÓ: MTI
[/caption]Közben a forradalmárok sem tétlenkedtek. A Nemzetőrség főparancsnokává és Budapest katonai parancsnokává kinevezett Király Béla vezetésével kidolgozták a főváros védelmének rendszerét. A bevezető utakhoz egy-egy üteget vagy tüzérosztályt helyeztek, s katonai repülőkről tovább figyelték a szovjet csapatmozgást. Nagy Imre miniszterelnök is többször tiltakozott Andropov nagykövetnél a szovjet csapatmozgások miatt. A kormánykabinet ülésén kormánydelegációt neveztek ki, hogy a lengyel fővárosban tárgyaljon a Szovjetunió képviselőivel a Varsói Szerződés felmondásának végrehajtásáról, valamint a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Nagy Imre újabb táviratot küldött az ENSZ-hez, amiben ismételten kérte Magyarország semlegességének elismerését. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megvitatta a magyarországi helyzetet, de a halogató amerikai magatartás miatt a határozati javaslat benyújtása elmaradt.

Kádár János viszont a tököli szovjet parancsnokságról megérkezett Moszkvába, ahol részletesen beszámolt a magyar eseményekről és ellenforradalomról beszélt. Értékelése szerint a helyzet „óráról órára jobbra tolódik”. A szovjet vezetés nem hozott érdemi döntést. Nyikita Hruscsov, az SZKP főtitkára Malinyin hadseregtábornokot jelölte ki a csapatkivonási tárgyalások folytatására. Ugyanakkor Bukarestben már román, csehszlovák és bolgár vezetőkkel tárgyalt a fegyveres beavatkozást előkészítendő. November 3-án még megalakulhatott az utolsó Nagy Imre-kormány, majd november 4-én megindult az általános szovjet támadás Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvéd egységek – felvették a reménytelen harcot a támadókkal.