Biztos, hogy az életjáradékból is jár a köteles rész?

Ha az anya életjáradéki szerződést kötött a kedves olvasóval, akkor a testvérnek nem jár a köteles rész. Ezt a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában mondták el. Hiszen a pénzt olvasónk az édesanyjára költötte, és nem a maga javára fordította. Esetünkben a két fél – anya és lánya – dokumentálhatóan megállapodott róla, hogy a gondozás-ápolás fejében minden vagyon az eltartónak jut. Ez tulajdonképpen az ő „jutalma” azért, hogy édesanyját gondozta. A másik leány, a testvér nem tette ezt.

Ha nem születik szerződés, a köteles rész jár. Így rendelkezik a Polgári törvénykönyv – erősítette meg az ügyvéd. A köteles rész alapja eszerint a hagyaték tiszta értéke, valamint mindazon adomány, ajándék, amelyet az örökhagyó még életében bárkinek juttatott. (Ezeknek is a tiszta értékét kell számításba venni.) Ha például az anya egy gyémánt nyakláncot ajándékozott valakinek, annak értékéből a törvényes örökösnek jár a köteles rész. Igaz viszont az is, hogy a köteles részre igényt tartó félnek bizonyítania kell: az ajándékok valóban léteztek. Ez a bizonyítás meglehetősen nehéz, különösen a fenti körülmények között. Hiszen a neki átadott pénzből a testvér az édesanyját gondozta, úgyhogy az nem ajándék volt.

A köteles rész összege egyébként mindama javak fele, amelyek törvény szerint az örökösnek járnának. Egyszerűbb és konfliktusmentesebb megoldás, ha az örökhagyó halála után maradt javakat osztják el, és egyik örökös sem kacsingat olyan pénzre, amit az elhunyt a gondozása fejében adott egyiküknek.