„Budapest az egyik kedvenc városom”

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Jean-Michell Jarre jövőre is visszatérne egy szabadtéri koncertre.
[/caption]– Hogy kezdődött a karrierje?
– Gyakorlatilag nagypapám barkácsműhelyében. Az öreg feltaláló volt, ő eszkábálta össze még korábban a világ egyik első keverőpultját. A műhely igazi kincsesbánya volt számomra, mivel tele volt hasonló kütyükkel. Ezt, persze, ki is használtam, itt kezdtem el először kísérletezgetni a zenével tizenévesen. Az első együtteseim számait is ezekkel az eszközökkel variáltam meg, visszhangot adtam rájuk, torzítottam őket.

– Miért fordult az elektronikus zene felé?
– Tinikoromban rockegyüttesekben is játszottam, mellette pedig klasszikus zenét tanultam. 1968-ban hagytam ott a párizsi konzervatóriumot, és csatlakoztam a Music-Research művészeti csoporthoz, amely a kortárs és kísérleti zene kutatásával foglalkozott. Itt ismerkedtem meg az elektro-akusztikus zene alapjaival, és rájöttem, hogy ez a többi stílusnál mennyivel közvetlenebb műfaj.

– Ezt hogy érti?
– A többi műfajban számos „közvetítőre” van szükség, mire a zeneszerző által kitalált dallam eljut a hallgatókhoz. Gondolok itt a hangjegyekre, a kottára, utána pedig a hangszerekre és a zenészre vagy a karmesterre, aki interpretálja a leírtakat. Az elektronikus zene ennél sokkal közvetlenebb: csak a hangok vannak. Számomra pedig a zene nem hangjegyekről és kottákról, hanem a hangokról és azok összeelegyítéséről szól.

– Hogyan állítottak elő ilyen hangokat az elektronikus zene hőskorában?
– Az egyik legelső elektronikus hangszert, a Teremint még 1920-ban alkotta meg egy orosz feltaláló. Ez egy doboz, amelyből két, hasonló frekvenciára hangolt antenna áll ki. Úgy lehet megszólaltatni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két antenna körül, az egyikkel a hang magasságát, a másikkal pedig az erejét szabályozza. Ebből fejlődött ki az ötvenes években a magnószalagos Mellotron és az első, széles körben elterjedt szintetizátor, a Moog. A koncerten mindegyiket láthatja a nagyérdemű.

Jean-Michel Jarre

Született: 1948. augusztus 24.

A közismert zeneszerző, Maurice Jarre fia, a popzene történetének egyik legkreatívabb alkotó zenész-egyénisége. Az elektronikus zenében mérföldkőnek számító Oxygene című albuma 1977-ben jelent meg, és egy csapásra világhírűvé tette. A kilencvenes évek közepéig több mint 75 millió lemeze kelt el világszerte.

– Nem először jár nálunk, mik a benyomásai hazánkról?
– Budapest az egyik kedvenc helyem Európában, talán azért is, mert egy kicsit szülővárosomra, Lyonra emlékeztet, amit szintén folyó szel ketté. Nagyon tetszik ez a kettősség Buda és Pest között, olyan kiegészítői egymásnak, mint a jin és a jang. Az emberekből pedig kedvesség és energia árad. De korábbi emlékeim is vannak a magyar fővárossal kapcsolatban: amikor 1977-ben megjelent az Oxygene, az egyik első külföldi rajongói levelem pont innen jött. Jövőre is vissza szeretnék jönni egyébként egy nagyszabású szabadtéri koncerttel, de annak helyszínéről még nem döntöttünk.

– Milyen zenéket hallgat, amikor nem koncertezik?
– A mai elektronikus zenei szcénából kedvelem a Chemichal Brotherst, az Underworldöt vagy a francia Daft Punkot. De más műfajokat is szoktam hallgatni, így ha éppen ahhoz van kedvem, akkor gond nélkül berakok egy Metallicát is a lejátszóba.

A közismert zeneszerző, Maurice Jarre fia, a popzene történetének egyik legkreatívabb alkotó zenész-egyénisége. Az elektronikus zenében mérföldkőnek számító Oxygene című albuma 1977-ben jelent meg, és egy csapásra világhírűvé tette. A kilencvenes évek közepéig több mint 75 millió lemeze kelt el világszerte. J-M. Jarre Jean-Michell Jarre jövőre is visszatérne egy szabadtéri koncertre. -->