Diadalmenetben az utcaművészek

A street art szó hallatán a legtöbb embernek még mindig az összefirkált buszmegállók, házfalak ugranak be először. Annak ellenére, hogy az „utca művészete”, azaz a művészi igénnyel elkészített falfestmények, graffitik, stencilek kitartóan menetelnek a legjobb galériák felé. Most például Budapesten, az Art Fair antik + kortárs művészeti vásáron árverezik el a világ egyik legismertebb street art alkotójának, Banksynek egyik képét. A Szűz Mária / Mérgezett Mária című szitanyomat kikiáltási ára 250 ezer forint.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Banksy egyik alkotása egy londoni falon. FOTÓ: AFP
[/caption]A máig anonimitásban alkotó művész volt az első street artos, akinek a világ egyik legnevesebb aukciósházában, a Sotheby’s-ben árverezték el a munkáit: mintegy 100 millió forintnak megfelelő összegért. (Köztük voltak a legismertebb alkotásai: a bombákkal pétanque-ozó nyugdíjasok és a piros szívet eregető kislány.) Mellesleg ő volt az, aki a New York-i Modern Művészetek Múzeumába becsempészte és kiakasztotta az egyik alkotását – a személyzet csak három nap múlva fedezte fel a lejárt paradicsomkonzervet ábrázoló képet.

„A street art mindig az anonimitáson alapult: nem az a lényeg, hogy ki adja át az üzenetet, hanem az üzenet maga” – mondja Petrányi Zsolt, a Műcsarnok főigazgatója, aki szerint a street art fontos inspirációja lett a kortárs művészeteknek, az alkotók közül sokan bekerültek a képzőművészeti élvonalba. Ilyen Keith Haring – az életművéből nyílt tárlat a napokban zárt be a Ludwig Múzeumban. „A graffiti szembesíti a művészeket a közönséggel is: rákérdez, mi a fontosabb, a művész személye, karrierje vagy az, hogy miről akar beszélni az embereknek” – teszi hozzá a főigazgató.

Nem lát lényegi különbséget az utca művészete és a galériákban látható alkotások között Kozma Péter, a vasárnapi aukciót szervező kArton Galéria vezetője sem. „Szerintem minden művészetnek az utca a kiindulópontja, az impresszionisták is kocsmákban, nyilvános helyeken állítottak ki először” – mondja. „Banksy sem azért lett világhírű, mert az utcára alkot, hanem mert jó, komoly és mély üzenetekkel dolgozik” – teszi hozzá. Bár a most elárverezendő kép tulajdonosáról nem árult el semmit, elmondta: a 250 ezres kikiáltási ár nem tükrözi a valódi értéket, úgy véli, akár 600 ezer forintot is érhet a Szűz Mária / Mérgezett Mária.

[caption id="" align="alignleft" width="235"] A Szűz Mária / Mérgezett Mária kalapács alá kerül.
[/caption]Banksy karrierje akkor kezdődött, amikor valaki leemelt egy, a képével díszített vasajtót, és néhány év múlva árverésre vitte azt. „Hamar kiderült, hogy nem túl kényelmes kibontott falakat, vasajtókat cipelni az árverésre, így Banksy elkezdett a galériáknak is készíteni képeket. Ettől azonban még ugyanakkora csibész maradt, menedzserén keresztül érintkezik csak a külvilággal. Úgy tudni, még vérdíjat is kitűztek a fejére: aki rájön, kit rejt a Bansky név, sok-sok pénzt kaphat” – mondja Kozma Péter.

És hogy mi a helyzet Magyarországon? Stark Attila, az 1000 % festőcsoport tagja szerint a street art ma már nem feltétlenül azt jelenti, hogy az utcán vagy az utcára készült a műalkotás, sokkal inkább egy formavilágra, művészi nyelvre utal a kifejezés. A fiatal festő munkáival számos helyen találkozhatunk a fővárosban, sokszor kérik fel például szórakozóhelyek, hogy fesse ki ő a falakat. „Ahhoz képest, hogy Londonban hol tart a műfaj, nálunk még nagyon gyerekcipőben jár”– mondja, majd leszögezi: ma már csak nagyon ritkán „fújkál” az utcán. „Van, ami csak itt működik” – közli lakonikusan, majd hozzáteszi: tapasztalatok azt mutatják, hogy a városlakókat nem érdekli a környezet, ami körülveszi őket. „Az emberek felháborodnak vagy közönyösek. Felháborodnak egy stencil miatt, miközben mindent bekebelez a reklám.” Ezzel Stark az egyik legégetőbb problémára utal: pénzért ugyanis bármit ki lehet rakni az utcára, a provokatív, nem reklámcélú alkotásokkal pedig sem a társadalom, sem a hatóságok nem tudnak mit kezdeni.

„Művészetemmel mosd a mocskos pénzed!”

Feljelentette a VAM Design Center Sugár Jánost, a Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékének oktatóját, mert a művész szórósprayjel a falára fújta, hogy „Wash your dirty money with my art!”, ami valami olyasmit jelent, hogy a „Művészetemmel mosd a mocskos pénzed!”. A szöveg szerepelt a Műcsarnok egy korábbi gyűjteményes kiállításán is. A VAM Design Center szerint a 60-szor 40 centiméteres terület helyreállítási költsége több mint 1,4 millió forint. Ezt Sugár sokallja, bár elismerte, hogy a műalkotás az ő keze munkája.

„Fiatalkoromban én is dolgoztam néha az utcán” – mondja Kozma Péter, akinek annak ellenére, hogy szenvedélye az utcaművészet, tele van a hócipője az összefirkált műemlékekkel, azzal hogy a frissen lefestett házfalakat néhány nap alatt befedik a falfirkák. „Attól, hogy valaki megveszi a festéket, a filctollat, még nem lesz festő. Az igazi egyéniségekben megvan a kellő önmérséklet, a tehetségesek megtalálják az alkotás számára ideális felületet” – teszi hozzá.

„Ha Budapesten megnézzük – például – a belvárosi közlekedési táblák hátulját beborító matricadzsungelt, láthatjuk, milyen gazdag a street art kultúra Magyarországon” – mondja Petrányi Zsolt. Kérdésünkre, hogy mit szólna ahhoz, ha a Műcsarnok falára fújná fel valaki az alkotását, azt mondta: ha az alkotás mögött valódi gondolat lenne, nem bánná. „De a művésznek tudnia kell, hogy a helyreállításnak költségei vannak, amikor ez bekövetkezik” – teszi hozzá. Példaként a stencillel felfújt banánokat mondja: „az elmúlt években gyakran előfordult, hogy egy művész fontos kulturális intézményeket jelölt meg graffitivel. A banánok olyanok voltak, mint egy rangsor, egy értékelés.”