Jean Michel Jarre öreg hölgyeken játszott

Minden ülőhely megtelt a Papp László Sportarénában a szerdai Jean Michel Jarre koncerten. A francia szintetizátormágus nyolc éve járt utoljára Magyarországon, de a szervezők nem lőttek kapufát az örökifjú Don Juan újbóli meghívásával. A borsos árak ellenére – majd húszezer forintba kerültek a legdrágábbak, s a legolcsóbb is a tízezret közelítette – szinte minden jegy elkelt.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Az most sem derült ki, hogy Jarre tud-e zongorázni, vagy csupán egy ügyes DJ, aki a korát megelőzve nyúlt elsőként az elektromos zajokat generáló kütyükhöz. FOTÓ: AFP
[/caption]Jarre a hetvenes évekbe röpítette vissza az Arénát, legalábbis ami a külsőségeket és a hangzást illeti. Az orvostudomány csodája, ahogy a hatvanéves művész kinéz: miközben a jó húsz perces késéssel kezdődő koncert elején a küzdőtéren át a színpadra vonult, sokan gyanakodtak arra, hogy a fiát küldte maga helyett a strapás munkára. Testőrei gyűrűjéből kihajolva barátságosan csapott a felé nyúló kezekbe, ami nem véletlen, mert mint mondta: „i love this beautiful city!”. Szeretheti is, hiszen magyar barátnője is volt, s állítása szerint tőlünk kapta az Oxygen 76-os megjelenése után a legtöbb rajongói levelet.

Arról nem is beszélve, hogy a koncert előtt a Belváros utcáin bóklászva megtalálta az est fénypontját Pável Norbert személyében. Az utcazenész „hang drum” – a hangszer leginkább egy fedeles wok tálra hasonlít, de annál szebben szól, ha ütik – játéka annyira lenyűgözte, hogy meghívta őt a show-ra, ahol közösen előadták az este legjobb nótáját. A legjobbat, mert Jean Michel Oxygenje kissé avétos már. Ugyanolyan, mint harminc éve volt – sem a zene, sem a művész nem változik –, ami a muzsika esetében nem feltétlenül erény, hiszen a néző szereti, ha kap valami pluszt a pénzéért.

A szokatlanul szegényes színpadkép a háttérben meghúzódó zenésztársakból és Jean Michel középen gyűrűbe rendezett furcsa hangszereiből állt. Időnként föléjük lógattak egy félelmetesen nagy tükröt, amelyben nemcsak a zenészeket, hanem az első sorokban ülő nézőket is szemmel tarthatta a közönség. A visszafogott látvány, persze, része lehetett a harminc évvel ezelőtti hangulat felidézésének.

Az viszont most sem derült ki, hogy Jarre tud-e zongorázni, vagy csupán egy ügyes DJ, aki a korát megelőzve nyúlt elsőként az elektromos zajokat generáló kütyükhöz, hogy a hangorgiából zenét faragjon. A körülötte több sorban elrendezett billentyűsztrádához legfeljebb kétszer nyúlt értékelhető akkordokat kicsikarva belőlük. Sokkal jobban érdekelték őt a szószékhez, régi rádióhoz, kiégett fénycsöves Dart Vader-kardhoz, varrógéppedálhoz hasonlító bigyók, amelyekből furcsa hangokat varázsolt elő Uri Gelleres mozdulatokkal. Még az is lehet, hogy az orra alatt odamormolta némelyiknek: „mukodj!”. Merthogy eszközei a zenével egyidősek, ezért bármikor megmakacsolhatják magukat. „Olyanok, mint az öreg hölgyek. Be kell melegítenem őket, mielőtt játszom rajtuk” – árulta el a művész a koncert elején. Ha másért nem, az áruk miatt azért irigyli tőle a szakma a hangszerarzenált. A színpadon felállított szerelést biztosan elcserélhetné a mester egy villasorra a francia riviérán.

És a koncert? Nem volt rossz. Aki lemaradt, ne szomorkodjon: Jarre megígérte, jövőre visszatér egy fergeteges szabadtéri műsorral hozzánk.

Árvay N. Tivadar Jean-Michel Jarre Az most sem derült ki, hogy Jarre tud-e zongorázni, vagy csupán egy ügyes DJ, aki a korát megelőzve nyúlt elsőként az elektromos zajokat generáló kütyükhöz. FOTÓ: AFP -->