Nehezen jutnak álláshoz a fogyatékkal élők

„Lassan három éve keresek munkát, mindhiába. Hol azt mondják, hogy túlképzett vagyok, hol azt, hogy nem megfelelő a képzettségem. Az interneten feladott jelentkezéseimre legtöbbször nem is válaszolnak az állást meghirdető cégek. Azt,persze,sehol nem mondták a szemembe, hogy az a bajuk, hogy kerekesszékhez vagyok kötve. Csak burkoltan utalnak rá” – illusztrálta kérdésünkre a 24 éves Szabó József a saját példáján keresztül, hogy mennyire nehéz a megváltozott munkaképességűeknek állást találniuk ma Magyarországon.

A középfokú szoftverüzemeltetői végzettséggel rendelkező, születése óta mozgásszervi fogyatékkal élő férfi ennek ellenére nem adja fel, elmondása szerint mindenképpen el szeretne helyezkedni. És tesz is ennek érdekében: rendszeresen ellátogat a munkaügyi központba, böngészi a világhálón az álláskereső oldalakat, és ha úgy adódik, ismerősein keresztül is kutatkodik munkalehetőség után.

A hozzá hasonló sorsú megváltozott munkaképességűek elhelyezkedését segítendő rendezte meg csütörtökön Budapesten a Közép-magyarországi Regionális Munkügyi Központ a Regionális Rehabilitációs Állásbörzét. A rendezvényen kiállító több tucatnyi cég nagy része ugyanis kifejezetten a fogyatékkal élőknek kínált különböző álláslehetőségeket. Volt is érdeklődő bőven, már a reggel tízórás nyitáskor közel százan tolongtak a fehér műanyag standok között.

„Ma Magyarországon közel 440 ezer, különböző fokú egészségkárosodástól szenvedő rokkantnyugdíjas él. Nekik szólnak a hasonló börzék, amelyekből minden megyében rendeznek az ottani munkaügyi központo.” – mondta szerkesztőségünknek at eseményen Lengyel János, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal (FSZH) főigazgató-helyettese. Elmondása szerint a munkaügyi központok személyre szabottan egyénileg segítik a megváltozott munkaképességűeket az álláskeresésben, egy úgynevezett rehabilitációs terv keretében (lásd keretes írásunkat). Ebbe többek közt beletartozik az, hogy pályaválasztási tanácsadást nyújtanak az érintetteknek, képzéseket biztosítnak a számukra, illetve közvetítik őket a munkahelyekre.

„A másik oldalról a munkáltatók szemléletén próbálunk változtatni” – folytatta Lengyel János. „Próbáljuk megértetni velük, hogy a megváltozott munkaképesség nem jelent egyben csökkent munkaképességet. Hiszen attól függően, hogy milyen fogyatékkal él az ember, még egy csomó munkakört százszázalékosan el tud látni. Ráadásul gyakran sokkal jobban kötődnek a munkahelyükhöz, és jobban igyekeznek megfelelni az elvárásoknak” – magyarázta.

Persze elmondása szerint a legjobban azért az anyagi támogatás hat a munkáltatókra: a megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő munkavállalók nagy részét a költségvetésből támogatott akkreditált munkáltatók alkalmazzák. Az év közepén 1236 munkáltatónak volt ilyen tanúsítványa; ők több mint 32 ezer fő rehabilitációs foglalkoztatására kötöttek megállapodást. Az állami támogatás összege több mint 17 milliárd forint.

Rokkantsági nyugdíj helyett rehabilitációs járadék

A foglalkozási rehabilitációban januártól jelentős változások léptek életbe, amelyeknek célja, hogy egy súlyos egészségkárosodás ne feltétlenül sodorja inaktivitásba a megváltozott munkaképességűeket. Emellett kimondva-kimondatlanul arra is irányul az új rendszer, hogy munkára bírja a közel 450 ezer rokkantnyugdíjas közül az arra alkalmasakat.

Akiket egy orvosokból és foglalkoztatási szakértőkből álló bizottság munkavégzésre alkalmasnak talál, nem rokkantnyudíjat, hanem rehabilitációs járadékot kapnak. A járadékot maximum három évig lehet kapni, azonban ezen idő alatt az ügyfélnek a rehabilitációs megállapodási szerződés keretében együtt kell működnie a munkaügyi központtal, illetve az általa kiküldött mentorral, aki végigsegíti a munkaerőpiacra való visszatérés összes folyamatán (álláskeresés, képzés, vállalkozóvá válás, foglalkozás-egészségügyi alkalmassági vizsgálatok stb.). Aki nem alkalmas munkavégzésre, továbbra is a rokkantsági nyugdíjat kapja.