Rába Roland szívesebben játszik negatív karaktereket

– Mit jelent ön számára az, hogy a Nemzeti Színház tagja?

– A Nemzeti szlogenje: új értelmet ad. Ezt az új értelmet szeretném én is megtalálni, hiszen régen ez volt az a hely, ahol az anyanyelvet ápolták, egy olyan hely, amelyből csak egy volt. Ma már azonban nem „nemzeti” színházra van szükség, hanem színházra. Jó színházra. Élő színházra.

– Annyi előnye azért van, hogy itt legalább nem a pénzen múlik, létrejöhet-e egy előadás. Kiemelt fontosságú intézmény.

– A kiemelt támogatás kiemelt felelősséget is kell, hogy jelentsen. Én úgy tapasztalom az első pár hónap alapján, hogy ez a felelősség a színház vezetése részéről működik. Nem az én tisztem megmondani, hogy melyik társulat mennyi pénzből gazdálkodik, és hogy igazságos-e ez. Az én feladatom az, hogy jól játsszak. Nehéz erről beszélni, látja, hebegek-habogok. Inkább felborzolom a hajamat, fotózzák le így is.

– A darabban úgyis ilyen.

– Igen, mert ott az a cél, hogy egy rémet lásson a néző a színpadon. Jó lenne többször játszani ilyen Jack Nicholson-os figurákat.

– Rémnek látja Oresztészt?

– A darab cselekménye néhány óra alatt játszódik le, amíg Hermione, Meneláosz lánya elmegy Klütaimnésztra sírjához és visszajön. Ezalatt az argosziak ítéletére váró Oresztészen annyira elhatalmasodik a rémület, hogy bármire képes lenne, csakhogy megmeneküljön. Így értem a rémet.

– A nézőknek szavazniuk kellett a darab elején…

– Igen, de nem mondtuk meg, miről.

– Ez igaz, bár aki ismeri a darabot, tudhatja, hogy valószínűleg arról kell szavazni, halált érdemel-e az anyagyilkosságért Oresztész és Elektra.

– A többség azonban nem tudja, miről szavaz. Érdekes, hogy általában az igen győz. Talán mert könnyebb igent mondani, mint nemet. De ez ismerős: nem is olyan régen egy egész ország szavazott igennel.

– Ön mire szavazna? Rába Rolandnál jobban senki sem ismeri a karaktert.

– Azt hiszem, sosem kívánnám valakinek halálát, tehát nemmel szavaznék.Könnyű volt azonosulnom ezzel a szereppel, a darab nem idealizálja a főhőst, hanem megmutatja: amikor az ember nagy bajban, végveszélyben van, akkor bizony izzad, ingerlékeny, veszekszik, követel, ellenszenves, gyűlöletes. Vagyis: egyáltalán nem hősies.

– Jobban kedveli a negatív karaktereket? Melyiket könnyebb játszani?

Rába Roland

1974-ben született Budapesten.

1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor színészosztályában.

Diploma után a Katona József Színházhoz szerződött.

2002 augusztusától a Krétakör Színház tagja. 2008-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja.

– Pozitív figurákat nehezebb. De persze, mit jelent az, hogy valaki jó? Nem a hősök korát éljük. A színház azt tükrözi, ami körülöttünk van, már pedig ma szinte minden megkérddőjelezhető. Minden és mindennek az ellenkezője lehet igaz. De hogy válaszoljak: szeretem, ha egy negatív figurát összetetten játszhatok el. Persze, hogy kire, milyen szerepek találnak rá, az inkább alkati kérdés.

– Azt mondta, a Katona József Színházat azért hagyta ott, mert úgy érezte, hogy a Tartuffe-öt nem sikerült úgy eljátszania, ahogyan azt elvárta magától. A Krétakör Színházas években megtanult valamit a negatív karakterekről?

–  A Krtéakörnél főleg azt tanultam meg, hogy milyen sokat kell dolgozni azért, hogy valami jó legyen. A Katonában is sokat dolgoztunk, de ott csak akartam jó lenni, még nem tudtam, hogyan kell a dolgok mélyére hatolni. Vagy azt, miként lehet minden előadásnak kedvvel nekiállni.

– Vannak erre technikák?

– Például az Oresztész előtt rohangálok a díszletben, belefekszem a szétdobált ruhákba, elmondom a szöveget és koncentrálok.

– Nehéz volt megszokni a nagyszínpadot?

– Azt nehéz megszokni, hogy a nézőtérnek csak egy kis részét látom, miközben hatalmas térben kell beszélni. A színésznek az előadás elején a nézők bizalmát kell megszereznie. Ez a kisebb terekben könnyebb .

– Mit gondol: sikerülhet a fiatalítás egy olyan darabbal, mint az Oresztész?

– Talán megérinti a fiatalokat a ritmus, a darab szenvedélye, az, hogy mai nyelven szólnak hozzájuk, és persze az, hogy nem egy magasztos hőst látnak, hanem egy hús-vér embert, akivel akár azonosulni is lehet.

– Önnek hogy tetszik Térey János-fordítás?

– A fordítás az egyik legnagyobb erénye az előadásnak. Korábban a Nibelung lakóparkot játszottam tőle, azt a szöveget is  öröm volt mondani. A Térey-szövegek olyanok, mintha rappelne az ember, élnek a mondatok, mindenki értheti, élvezheti őket. A diákoknak ezt is meg kell tanítani: a színház élvezet. Akkor bomolhatnak ki azok a gondolatok, amelyeket ezek a nagy szerzők elrejtettek mondjuk gyilkosságok, borzalmak közé.

– Mit a vélemény, gondol majd a korosztályára úgy a színházi szakma, hogy önök is egy generációt alkottak?

– Nem tudom. Generáció? Ugyan! Talán majd egyszer! Amikor majd mi ülünk a bársonyszékben, és keményen ellenállunk minden változásnak.

1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor színészosztályában.

Diploma után a Katona József Színházhoz szerződött.

2002 augusztusától a Krétakör Színház tagja. 2008-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja. Rába Rolanddal egy pesti étteremben találkozunk: nincs sok ideje, két óra múlva már a Merlin Színházban az After The End című darabban lép fel Rába Rolanddal egy pesti étteremben találkozunk: nincs sok ideje, két óra múlva már a Merlin Színházban az After The End című darabban lép fel -->