Én vagyok a család fekete báránya: ki akarnak tagadni

A fentiek közül jogi szempontból egyetlenegy sem indok arra, hogy valakit megfosszanak az örökségétől. Ahhoz sokkal súlyosabb feltételek kellenek – mondták el a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában. Például az, hogy az érintett az örökhagyó vagy annak családtagja életére tör, fizikai erőszakkal vagy más bűncselekménynel akarja az örökséget kikényszeríteni, esetleg erkölcsileg elítélhető, züllött életmódot folytat, amit a törvény is büntet. (Például drogkereskedőnek csap fel.)
 
De rendes körülmények között a törvényes örököst nem lehet kisemmizni. Hiába érzik úgy a szülők, hogy gyermekük méltatlan lett az örökségre. Ez pusztán szubjektív megítélés, ami törvényi értelemben nem esik latba. Kívülről nézve két fél konfliktusáról van szó: az egyiknek nem tetszik, hogy a másik nem itthon él. Ha nincs végrendelet, a szülők halálakor a hagyaték a hölgy és két testvére között háromfelé, egyenlően oszlik meg. Aki önként lemond az örökségről, annak helyébe a soron következő legközelebbi leszármazott, vagyis az unoka lép. (Gyakran előfordul, hogy valaki éppen azért dönt így, hogy a vagyon automatikusan gyermekére szálljon.)

Amennyiben a szülők végrendeletben két velük élő gyermekükre hagyják tulajdonukat, a harmadiknak jár a köteles rész. Ez mindama javak fele, amelyek végakarat nélkül jutnának neki. Tehát a hagyaték egyharmadának ötven százaléka. Mivel a testvérek egy fedél alatt élnek a szülőkkel, olvasónk pedig nem, lakhatási jog csak a másik két gyermeket illeti meg.