Lúzerek újratöltve

[caption id="" align="alignleft" width="465"] Herendi Gábor újra összeterelte az egykori szereplőket.
[/caption]A Valami Amerika 2 ugyanis teljesen elszakadt a közegtől, amelyben az első született: ez a film játszódhatna bárhol, bármilyen időben, a klasszikus vígjáték szabályait követi. Ezzel elveszett egy íz, ami az elsőt emlékezetessé tette: nincs korrajz, nincs társadalmi fricska, önreflexió. Csak a míves sztori van, ami viszont emlékeztet az első részre: most nem filmet, hanem musicalt kell összehozni. Persze szükség volt némi rendezői hókuszpókuszra, hogy Herendi újra összeterelje az egykori szereplőket, pláne, hogy a kissé nyögvenyelős történet szerint, a szélhámos Alex (Szervét Tibor) és Timi (Oroszlán Szonja) Amerikában tengeti mindennapjait.

Az első rész több muris mellékszereplője felbukkan, a kétdimenziós főszereplők pedig teszik a dolguk: Pindroch Csaba rutinosan hozza a sértett művészlelket, Szabó Győző a férfiasságával kérkedő macsót, Hujber Ferenc az újragyúrt öcsikét, Oroszlán Szonja pedig az üres fejű szőkét. Ónódi Esztert meglehetősen szürkére írták ebben a részben, és nem is sikerül neki az alakváltás: bármilyen jó színésznő is ő, a forgatókönyvet nem játszhatja le a vászonról.

Jó nézni Csuja Imrét kőbunkó keresztapa szerepében, de azért a kevesebb több lett volna, mint ahogy Lucia Brawley karakteréből is többet is ki lehetett volna hozni egy nimfomán turistánál. A nagy felfedezett: Tompos Kátya. Öröm őt nézni a vásznon akkor is, ha éppen nem az amerikai videoklipek vonagló luxusprostijait kell megformálnia. Sok erénye van a Valami Amerika 2-nek, ötletekből sem volt hiány, csak éppen a lécet tették túl alacsonyra. Nevetünk, de a szemünk száraz marad.