Még mindig igényeljük az állam támogatását

Magyarország társadalma 88 százalékban fogékony a baloldali gazdaságpolitikára, azaz ragaszkodik a Kádár-rendszerben megszokott állami gondoskodáshoz – derült ki a Progresszív Intézet októberben végzett, országosan reprezentatív felméréséből. Ennek tudatában jogosan tehető fel a kérdés, hogy akkor mégis miként lehet, hogy az egyformán gondolkodó emberek másként szavaznak, ha pártokról van szó.

Magyar Kornélia, a Progresszív Intézet igazgatója kérdésünkre elmondta: a magyarázat a törésvonalakban keresendő, amelyek mentén a társadalom nagyobb csoportokra oszlik, és amelyek jellemzően meghatározzák, hogy valaki az egyik vagy a másik pártra adja le szavazatát. „Ilyen meghatározó törésvonal például az, hogy valaki városban vagy vidéken él-e. Eszerint a városiak inkább szavaznak a bal-, a vidékiek pedig a jobboldali pártokra” – mondta. Vallásosság szempontjából pedig a magukat hívőknek vallók előbb teszik az ikszet a jobb oldal mellé, mint nem vallásos szavazótársaik.

1989, vagyis a rendszerváltás megítélése még ennél is jobban befolyásolja a pártpreferenciát. „A választók túlnyomó többsége a Kádár-rendszer elemeit, a gondoskodó akol melegét kéri számon választott pártjától. Függetlenül attól, hogy az jobb- vagy baloldali-e” – mondta Magyar. Azonban míg az MSZP-szavazók megengedőbbek, addig a Fidesz-szavazók elutasítók magával az akkori rendszerrel szemben.

Érdekes módon a gazdasági kérdéseknek nálunk nincs érdemi szerepük a pártválasztásban: az emberek többsége kifejezetten baloldali állásponton van a gazdaságpolitikai kérdések zömében. „Ez ugyancsak az 1989 előtti időszak öröksége: az államra való támaszkodás igénye mélyen gyökerezik bennük” – magyarázza az igazgató.

A választói döntés tehát sok tényező függvénye: a politikusok karaktere, a meghatározó törésvonalak és az aktuális politikai botrányok is szerepet kapnak benne. Ha valaki nincs tisztában saját értékrendjével, vagy csak egyszerűen tudni szeretné, hogy egy szociológiai kérdőív alapján őt melyik csoportba sorolná be a számítógép, maga is megválaszolhatja a kérdéseket a www.politikaiterkep.hu internetes oldalon.

Három csoport

Bár a magyar társadalom jellemzően baloldali és konzervatív értékeket vall, a kép azért nem ennyire homogén. A kapott adatok elemzése során karakterében három, viszonylag jól azonosítható csoportra oszthatók az emberek:

1.) Nyitott–alkalmazkodó–etatista (az állami hatalom kiterjesztésére, megerősítésére törekvő személy)
E csoport tagjai gazdasági értelemben ugyan erősen baloldaliak (például elutasítják az öngondoskodást), ugyanakkor más téren liberálisak, még ha nem is szélsőséges mértékben: kevésbé ragaszkodnak ugyanis a családban betöltött hagyományos szerepekhez, mérsékeltebben tekintélyelvűek és elfogadók a cigánysággal szemben. Az egyház állami szerepvállalását inkább elutasítják.

2.) Bezárkózó–tekintélyelvű–paternalista (atyáskodó)
Ez a csoport messze a leginkább tekintélyelvű, a legelutasítóbb a társadalmi különbözőségekkel szemben, ezzel párhuzamosan a kemény büntetés híve. Tagjai globalizációellenesek, és a leginkább fogékonyak arra, hogy higgyenek az összeesküvés-elméletekben. Ők azok, akik a leginkább igényt tartanak az állami segítségre.

3.) Tradicionalista–piacpárti
E csoport a társadalmi-kulturális értékeit tekintve a legellentmondásosabb: nagyon liberális és nagyon konzervatív is egyben. A globalizációt például ők fogadják el a legjobban, és rájuk jellemző legkevésbé az etnocentrizmus, azaz a magyarság különlegességébe vetett hit. Ugyanakkor konzervatívok is, például a nők családban betöltött szerepét illetően. Elutasítják a homoszexualitást és halálbüntetés-pártiak. Gazdasági dimenzióban viszont egyértelműen jobboldaliak: az egykulcsos adót pártolják, és nem kérnek az állami segítségből, illetve a magántulajdon elsőbbségét vallják.