Szélhámosok lehetnek a cigarettakínálgató zugárusok

Tegyük alapelvvé, hogy nem állunk meg idegeneknek az utcán. Aki mindenáron cigarettát akar, menjen érte a legális árusítóhelyekre. Csakúgy, mint a jóslat után vágyakozók: forduljanak „hivatásos” jóshoz.

Ő bejelentve végzi munkáját, és adózik utána. Az ilyen vállalkozó nem az utcán kóborol, hanem helységet bérel a célra. Szabott árakkal dolgozik, és nála biztosan kap jóslatot, akit az ilyesmi érdekel. A kéregetők számára lehet a zsebben néhány forintot tartani. Akkor nem kell elővenni a pénztárcát, kiszolgáltatva annak, hogy kikapják a kezünkből. Vagy kifigyelik, hová tettük, és a nyomunkba eredve elcsenik a táskánkból. A koldusoknál egyébként gyanítható, hogy a koldusmaffia tagjai, és sokszor nem annyira rászorulókról van szó, mint olyan emberekról, akik a pénzszerzésnek ezt az útját választották. Akad olyan ingyenlap-árus, aki napi hét-nyolcezer forintot megkeres.

A fogyatékos gyerekeknek naptárkínálgatással gyűjtögetők valójában később szintén megosztoznak a pénzen. Van olyan hely, ahol a környékbeli kocsmárosok már jól ismerik őket: esténként hozzájuk járnak be eljátszani a csalással össszegyűjtött pént egy részét. a rendőrség tehetetlennek mondja magát, mert ezek a pénzgyűjtők papíron valóban egy legálisan léteztő alapítvány munkatársai.

A kérelmező rászorulók számára az állam egyébként különböző segélyeket utal ki. Ezt a mi adónkból fedezik, úgyhogy nem kell lelkifurdalást éreznünk, ha nem adakoztunk a szegény árvák javára. Különösen, hogy ezek az adományok úgyis a maffia zsebébe vándorolnak.