Egy vagyont költöttem arra a kis selyemfiúra

Aki mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel vagyoni hátrányt okoz neki, vagy anyagi előnyhöz jut általa, csalást követ el. Így szól a törvény, amelyet a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában idéztek az esetet hallva.

Polgárjogi értelemben tehát igenis lehet megtévesztésről beszélni, ha valaki házasságot vagy komoly kapcsolatot ígér valakinek, és ezzel nagy értékű ajándékot csikar ki tőle. Drága karórát, nyaralást, ingatlant. A másik fél mondhatja: „bíztam benne, ő viszont méltatlanná vált a bizalmamra. Ha nem hittem volna, amit mond, sosem verem magam ilyen hatalmas költségekbe”.

Bizonyos körülmények között az „átvert” fél visszakövetelheti azt, amit a „csaló” lelepleződése előtt annak adott. Tipikus esete ennek az, amikor a nászajándékot kérik vissza. A fiatal pár összeházasodik, és mondjuk a fiú szülei vesznek kettejük nevére egy házat. Netán berendezéssel együtt. A lány azonban hamarosan faképnél hagyja új sütetű férjét, de a fél házhoz és berendezéshez ragaszkodna. Az após-anyós, netán a férj is tiltakozik, és a törvény igazat ad nekik. Az örömszülők azért adták az ajándékot, hogy a pár fészket rakjon.

A fenti helyzetben is visszakövetelhető az ajándék. Hiszen a hölgy azokat azzal az előfeltevéssel adta, hogy a kapcsolat tartós lesz, sőt, a férfi őt feleségül veszi őt. Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják: úgy kell a hiszékenyeknek. Nem lehet csak úgy megtéveszteni másokat, vissszaélni a bizalmukkal. A szélhámosság mint csalás büntetendő. A hölgy fel is jelentheti a férfit, aki becsapta.