Izrael: a jobboldal erősödött meg

A Kadimának 28, a Likudnak 27 mandátuma lesz a 120 fős kneszetben a szerdán közölt előzetes végeredmény szerint. A harmadik legerősebb párt a szélsőjobboldali Iszrael Béténu (Izrael az Otthonunk) lett 15 mandátummal, negyedik helyen a Munkapárt végzett 13 képviselővel. Az ultraortodox Sasz vallási párt 11 törvényhozót delegálhat a parlamentbe.

Habár mindkét nagy párt vezetője győztesnek kiáltotta ki magát, az izraeli választások eredménye egyértelműen a jobboldal térnyerését hozta, ami csorbíthatja a palesztinokkal kötendő megállapodás esélyét. A legfeltűnőbb azoknak a politikai erőknek a térvesztése, amelyek nem vallási vagy nacionalista alapon állnak. Történetének legrosszabb választási eredményét érte el a Munkapárt, amely egy súlycsoportba került a vallásos Sasz párttal és az Iszrael Béténuval. Utóbbi főleg a néhai Szovjetunióból bevándorolt szavazókat tömöríti és lendületesen tör előre. A Sasz szavazótábora az ezredforduló óta stabilnak mondható.

Izraelben a parlamenti bejutási küszöb 2 százalék. Ennek tulajdonítható, hogy számos törpepárt is bekerült a kneszetbe 3, 4 vagy 5 mandátummal. Ezek között is többségben vannak a vallásos és nacionalista erők.  A baloldali, európai értelemben liberálisnak számító pártok abszolút kisebbségbe szorultak. Cipi Livni magabiztosan jelentette ki hívei előtt, hogy "Izrael lakossága újból mosolyoghat, ha megalakítjuk a következő kormányt". Livni lenne a közel-keleti állam első női kormányfője Golda Meir óta, Meir a 60-as és 70-es években töltötte be ezt a posztot. Ennek a valószínűsége azonban meglehetősen csekély. A döntő kérdés a kormányalakítási megbízás szempontjából az, hogy melyik párt vezetőjének van nagyobb esélye egy szilárd parlamenti többséggel rendelkező koalíció összeállítására. Ennek alapján egyértelműen a Likud felé billen a mérleg nyelve. Kormányalakítási esélyét tovább növeli, hogy erős koalíciós partnerre számíthat az Iszrael Béténu pártban.

Az államfő elvileg a legtöbb parlamenti helyet szerző párt vezetőjét bízza meg a kormányalakítással. Ugyanakkor az is szempont, hogy az illető képes legyen szilárd többséget biztosítani majdani kormánya számára a parlamentben. Márpedig a Kadima és a vele szimpatizáló erők összesen 55 mandátummal bírnak, szemben a jobboldali és vallási pártok 65 képviselőjével. A helyi sajtó ebből kiindulva azt valószínűsíti, hogy Simon Peresz elnök a Likud vezérét fogja felkérni az új kormány megalakítására, amennyiben a jobboldali tömb felsorakozik Netanjahu mögött. Az államfőnek nagyjából egy hete van arra, hogy egyeztessen a parlamenti frakciókkal. A kijelölt miniszterelnöknek 42 nap áll rendelkezésre, hogy az új kormányt megalakítsa.

Az izraeli jobboldal megerősödése megfigyelők szerint csapást mérhet az új amerikai kormány reményeire. Barack Obama elnök és külügyi stábja abban bízik, hogy a választások után olyan koalíció alakul Jeruzsálemben, amely előmozdíthatja a béketárgyalásokat a palesztinokkal és a többi arab állammal. Erre minimális az esély, amennyiben az Iszrael Béténu is helyet kap a koalícióban. A párt vezére, Avigdor Liberman ugyanis leszögezte: csak abban az esetben lép be a kormányba, ha a Gázai övezetet irányító Hamász kiszorul a hatalomból. Az Iszrael Béténu részvételével "nem lesznek sem közvetlen, sem közvetett tárgyalások a Hamásszal, sem pedig fegyverszünet" - hangoztatta Liberman.

Netanjahu 1996 és 1999 között volt már miniszterelnök, ám viszonya az akkori amerikai kormányzattal - amelynek élén Bill Clinton állt - meglehetősen feszült volt. Egy jobboldali koalíció megalakulása a megfigyelők többsége szerint inkább rontaná, semmint javítaná a közel-keleti válság megoldásának kilátásait. Mindazonáltal azt sem szabad elfelejteni, hogy a múltban éppen a keményen jobboldali izraeli kormányfők voltak azok, akik nagy lépéseket tettek az 1948 óta tartó izraeli-arab viszály rendezése érdekében.