Kell-e köteles részt fizetnem az elköltött életjáradékból?

Ha az édesanya még halála előtt életjáradéki szerződést kötött a kedves olvasóval, akkor a testvérnek nem jár a köteles rész. Ezt a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában mondták el. Hiszen a két fél dokumentálhatóan megállapodott abban, hogy a gondozás, ápolás fejében minden vagyon az eltartónak jut. Ez tulajdonképpen az ő „jutalma” azért, hogy édesanyját gondozta. A testvér nem tette ezt, így neki nem jár ebből a pénzből, amit olvasónk egyébként el is költött az édesanya gondozására.

Ha viszont nem született szerződés, a köteles rész jár. Erről a Polgári Törvénykönyv rendelkezik. Hiszen nincs róla írásos dokumentum, hogy a vita tárgyát képező pénzösszeget olvasónk valóban az édesanya ápolására fordította. A másik fél mondhatja azt is, testvére ezt ajándékba kapta. Ezért nagyon fontos az írásbeli szerződés. Célszerű mindent „lepapírozni”, hogy a későbbi vitát elkerüljék. Az emberek jelentős része pénzközelbe jutva kinyújtja érte a kezét.

A köteles rész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint mindama adomány, ajándék, amelyet az örökhagyó még életében bárkinek juttatott. (Ezeknek is a tiszta értékét kell számításba venni.) Ha például az anya egy gyémánt nyakláncot ajándékozott valakinek, annak értékéből a törvényes örökösnek jár a köteles rész.

Igaz viszont az is, hogy a köteles részre igényt tartó félnek bizonyítania kell: az ajándékok, adományok léteztek. Ez a bizonyítás meglehetősen nehéz. A huzakodás hosszú időt igénybe vehet. A köteles rész összege mindama javak fele, amelyek törvény szerint az örökösnek járnának.