2009.02.15. 12:00
Két órára visszatért közénk az ABBA
Hagytuk magunkat becsapni, ez az igazság, s a dolog ráadásul még jól is esett. Sőt: éppenséggel ezért az élményért zarándokolt el több tízezer ember kedden és szerdán a budapesti Arénába. Hogy láthassuk az ABBA együttest.
Mi? Hogy ez nem az igazi zenekar volt? Összevesztek, megöregedtek és soha többé nem szerepelnek már egyazon színpadon? Na és? Tudtuk ezt valamennyien, de a racionalitás ezen az estén otthon maradt. A tömeg csodát akart látni, s ezt meg is kapta. Az ABBA Show szervezői azt ígérték, hogy ez a legjobb ABBA az ABBA óta, és nem tódítottak. Mintha csak visszapörgettük volna az idő kerekét: amint a londoni Nemzeti Filharmonikusok rázendítettek, a színpadon ott volt a fiatal Agnetha, Björn, Benny és Anni-Frid, s mielőtt leleplezhettük volna a másolatra utaló apró jeleket, máris szólt a Super Trouper, a Dancing Queen, a Mamma Mia, a Money Money Money és a többi sláger.
És nem csak úgy, mintha. A hangzás, a fellépő ruha, a mozgás – mindez valóban az ABBA volt. Sokat elárul a tökéletes illúzióról, hogy a koncert második részében még a színpad előtti, 15 ezer forintos helyek közönsége sem bírta ki ülve: az Aréna átalakult egyetlen hatalmas házibulivá. Az első elköszönést nem is vette komolyan senki: hogy is ne, hiszen hol volt még a Waterloo. Az ütemes tapsra alapozott számítás bevált, a karmester fejére fölkerült a Napóleon kalap, és újra lehetett táncolni, nevetni, integetni, egyszóval fityiszt mutatni az 1982 óta eltelt időnek. Még hazafelé menet is maradt a varázslatból, hiszen egész úton lehetett dúdolni: Thank You For The Music.
D. T. -->
