A betegellátást veszélyezteti a szakemberhiány

Pártállásra való tekintet nélkül egyetértenek a parlament egészségügyi bizottságának tagjai abban, hogy sürgősen meg kell oldani az egészségügy létszámgondjait, mert az helyenként már a betegellátást veszélyezteti. A szaktárca ma tárta a honatyák elé az orvos- és szakdolgozó hiányról szóló tanulmányát, s beszámolt az annak javítására tett és tervezett intézkedésekről. Az senkit nem nyugtat meg, hogy más uniós tagállamokban is munkaerőhiányos ez az ágazat, különösen nem, mert a nálunk gazdagabbak az itthoni fizetések három-négyszereséért csábítják el a kiképzett doktorokat. Ez annál inkább luxus, mert a szakorvossá válás ideje meghaladja a tíz évet, költsége pedig a 15 millió forintot.

A 2007-es KSH statisztikai adatok is már igen beszédesek, ugyanis az akkor engedélyezett 37 895 orvosi állás közül 1632 betöltetlen volt, azóta tovább romlott a helyzet. Legrosszabb a helyzet Komárom-Esztergom megyében, ahol az orvoshiány duplája az országos átlagnak, 9, 4 százalék.

A szakdolgozóknál talán ennél is nagyobb a baj, hiszen a 102 407 helyről 4 298-an hiányoznak, ugyancsak a 2007-es adatok szerint. Ezen próbáltak enyhíteni a közmunkások foglalkoztatásával, ám a kórházak többsége attól függetlenül ódzkodik ettől, hogy az egészségügybe kerülő munkanélküliek csak felügyelet mellett és egy hosszabb képzési időszak után kerülhetnek a betegágyak mellé.

A tanulmány készítői az orvosi kar korfájára is felhívták a figyelmet, hiszen közel 2 500-an már a nyugdíjkorhatáron túl gyógyítanak, a 30 évnél fiatalabban száma pedig csupán 6 273. Viszonylag jobb helyzetben vannak az egyetemi klinikákkal rendelkező megyék, ahol az országos átlagnál több a doktor.

Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának fideszes alelnöke aggályosnak tartja az orvoslás presztízsének elvesztését, szerinte ez az egyik fő oka a pályaelhagyásnak. A közalkalmazotti lét már nem jelent egzisztenciális biztonságot, ezért le kellene porolni a 2001-ben elfogadott, ám rá egy évre elvetett szabad szellemi foglalkozású orvoslásról szóló jogszabályt. Ehhez azonban meg kell határozni az orvosi munkák díjtételeit, amiben szerepet kell adni a Magyar Orvosi Kamarának is. Egyetért a szabadfoglalkozású orvoslással Havas Szófia (MSZP) képviselő is, aki megjegyezte: e státusz bevezetésének egyik oka a doktorok ellenérzése, ugyanis egyesek tartanak a ma még tetemesnek mondható hálapénz megszűnésétől.

Ennek ellenére Schvarcz Tibor szocialista alelnök is a szabad foglalkozás, illetve a praxis orvoslás mellett döntene. Ez esetben a doktorok saját betegeiket vihetnék be a kórházakba a különféle beavatkozások elvégzésére úgy, hogy maguk kötnének szerződést az egyes fekvőbeteg intézetekkel. Ez a lehetőség magában foglalja azt is, hogy az egészségbiztosító által fizetett összeget a beteg részleges térítési díjjal kiegészítse.

A presztízs leértékelődése mellett a rossz fizetések is visszatartják a fiatalokat az orvosi pályától. Csáky András, a bizottság független képviselője 2003-ig visszamenőleg kigyűjtötte a KSH adatbázisából a humán egészségügyi ágazat bérének alakulását. Kiderült, hogy amíg 2003-ban a nemzetgazdasági átlagnál 900 forinttal többet kerestek az egészségügyben, 2007-ben már 5 137 forinttal kevesebbet, két éve a bruttó átlagkereset 109 145 forint volt, ami szégyenteljes.

A szaktárca sokat vár a rezidensképzés átalakításától és a több milliárdos európai uniós források felhasználásától. Hamarosan meghirdetik az orvosi hiányszakmák képzésének 3,5 milliárd forintos pályázatát. Jut belőle az egészségügyi munkát ideiglenesen elhagyók visszacsábítására is. Egyébként 2007-2013 között az ágazat foglalkoztatási céljainak segítésére 38,1 millió eurót költhetnek el.