Balaton Sound: még lehet jegyet kapni, és szállás is akad

Az esőt megússzuk, karambolba sem keveredünk, kiadó szobát viszont az istennek sem lelünk. Aztán, nagyjából amikor tizenötödször autózunk fel, s alá Szántódtól Széplak-felsőig, végre az egyik mellékutcában ránk mosolyog a szerencse. Legalábbis azt hisszük, ugyanis alig két kilométerre a Balaton Sound főbejáratától, tehát még Zamárdiban Marika néni megszán bennünket, s felajánlja, fejenként hétezer forintért megalhatunk a garázsban. Persze éjszakánként. És ha van hálózsákunk. No és ha nem zavar bennünket az Astra, mellyel a férje munkába megy majd. Bár nem vagyunk finnyásak, túl sok a feltétel, így tovább állunk, s három utcával feljebb már egy fáskamra néhány négyzetméterére alkuszunk. A tulajdonos – alacsony, sörpocakos férfi – itt is meglehetősen igényes, legalábbis, ami az árat illeti, négyzetméterre visszaosztva a francia riviérán is találnánk hasonló összegért valami kulipintyót, bár a kellemes faillat miatt inkább erre, mintsem Marika néni garázsára szavaznánk.

Ha éjjeli menedékhelyeket végül is nem vesszük igénybe, az mégis kiderül alig százhúsz perc alatt, aki nagyon akar – s nincsenek királyi igényei –, a hírekkel ellentétben, mármint, hogy közel s távol nincs egy szabad ágy, találhat még magának szállást a Balaton Sound belátható közelében.



Az élelmesek persze a rendezvény berkein belül, a sátortáborban vernek tanyát, s bár délután négy óra tájban még hangulatos kis cserkészdzsemborit idéz a színes sátrak összevisszasága, hat után már lottóötössel ér fel néhány négyzetméternyi szabad terület.
- Határozottan emlékszem, amikor elindultunk fürdeni, még simán körbe tudtam járni – nézi az azóta szépen körbelakott sátrukat Stánics József, majd, miután átevickélünk a madzagokon és karókon, készségesen megmutatja lakjukat, ahol a következő négy napot töltik. A félgömb alakú alkalmatosságba nemcsak a bejutás nehéz, összehangolt mozgást igényel az is, ha valaki megpróbál helyzetet változtatni. Helyet ugyanis csak akkor tud, ha a társaság egyik tagja önfeláldozóan elhagyja az amúgy ingatag építményt. – Hatan vagyunk – elégíti ki érdeklődésünket a fehérvári fiú, s értetlenkedő tekintetünkre hozzáteszi: - Ketten mindig felül alszanak.

A beszámoló itt folytatódik!

Kattints, és nézegess képeket a pénteki napról!