Legpetibb Petik és darabokra tört szívek Siófokon

Egyszerű zenebarátként nem sejthettük, illetve nem vettük a fáradtságot arra, hogy összeszámoljuk, valójában mennyi dallamélményt köszönhetünk Demjén Ferencnek, akiről valahol magunkba tekintve éreztük: munkássága kikerülhetetlen, szerzeményei meghatározó alapcövekként élnek világunkban. A siófoki Coke Clubon – reméljük ezt Magyarország Rózsija is így érezte, helyrebillent a zenész körüli egyensúly.

Lévai Balázs, a produkció művészeti vezetője határozottan jósolta meg, hogy szombat este a legjobb tisztelgést hallhatjuk-láthatjuk. Igaza is lett, meg nem is. A hibátlan előadások és feldolgozások mellett sokkal több történt egy mega-koncertnél…

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Demjén Ferenc, az ikon
[/caption]

Több ezer ember alaphangulatát a Talamba ütőegyüttes adta meg első fellépőként a tizenháromból. A karibi lazulást Szalóki Ági és Fábián Juli zseniálisan csomagolta könnyű nyári selyembe, így aztán már az elején azt érezhettük: itt kérem nem fognak elveszni a Demjén-gyémántok egyetlen előadó hangjában sem. A Carbonfools technick-beatje úgy szólalt meg a váltásban, hogy az okos feldolgozás hangjai követve egyáltalán nem akartunk elinduló vonatokról és megszakadt szívekről beszélni, csak élvezni a fiatalos lendület sodrását. Legalábbis az első közös tapsolásos élmény alapján bátran mondhatjuk ezt.



Szomorúságunkat Mucsi Zoltán és Scherer Péter, a koncert két műsorvezetőjének riporteri munkássága oldotta fel. A felvett jelenetekből megtudhattuk, hogy Rózsi valószínűleg napszemüvegben és hatalmas borzas hajjal jöhetett világra az utca emberének vélekedése alapján. A két színművész parádés jeleneteibe az is belefért, hogy Scherer Pétert majdnem megverték, amikor komolyan azt gondolta, hogy egy fővárosi izomsráctól megkérdezi: ki Demjén Ferenc.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Szalóki Ági integet
[/caption]

Nem azért, mert nem tudta, hanem mert a kérdésben benne rejlett a kisördög prekoncepciója. Majdnem csúnyán járt, de például a valóságshow-s Ágica nem úszta meg ennyivel, neki kijárt egy füttykoncert siófokon, azt persze nem tudjuk, miért....

A beat-underground következett, melynek végére Mucsi Zoltán végre megszabadult a baki-görcstől, mert akkorát tévesztett (újra a Carbonfools-t konferálta, miközben a Qualitons-t kellett volna), hogy öröm volt nézni, amilyen poénnal kivágta magát a páros a kegyetlen konferansziészorítóból. A Kiscsillag kezdte a sort. Vártuk, hogy tényleg felkeljen a Nap, s közben észlelve az eredetihez képest gyorsított változatot, azon töprengtünk, vajon Lovasi András tisztában van-e azzal, amivel egyébként mi is csak most szembesülhettünk, hogy hangja elég nagy százalékban hasonlít Demjén Ferencére.

Speciel mi nem akartuk, hogy Lecsó és Lovasi abbahagyja, de a Qualitons kért magának két dalt. Az abszolút beat-frakcióról zene közben nem tudtuk eldönteni, hogy Illést, Metrót, vagy Omegát nyomnak, de jó volt őket hallani, még akkor is, ha Hold lemaradt kissé a refrénből, pedig, mint azt tudjuk: az tényleg sajtból van.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Harcsa Veronika nélkül nincs Icon
[/caption]

Ezek után az Erik Sumo Band olyan produkcióval állt elő, hogy szinte hallani lehetett az álkapcsok puffanását a homokban. Harcsa Veronika és Kiss Erzsi úgy könyörgött a vándor visszatérésért, hogy bár nem tartjuk magunkat különösebben túlérzékeny lénynek a világon, de be kell vallanunk: a végén csak magunk elé mertünk nézni, nehogy lelepleződjenek könnycsatornáink. A folytatásra érkező zöld poklos, virágmintás retró pogó aztán persze lúdbőrzéssé változtatta az este alatt még többször belénk hasító döbbenetet.

Folytatás és képgaléria!