Munka van, prémium nincs!

Amíg az árakban nem térül meg a tisztességes bér költsége, addig megmarad az építőipar összes rákfenéje: a feketefoglalkoztatás, a tisztességtelenség, a lánctartozás – állítja Tolnay Tibor, a Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatója. Cégénél eddig nem volt elbocsátás, viszont bérfejlesztés, prémium sincs, amíg tart a recesszió. Attól fél, az uniós pénzek egy része elvész a pályázatok indokolatlan elhúzódása miatt. 
 
Világgazdaság:  A napokban eldőlt, nincs pénz az állami költségvetésben a Sportkórház félbemaradt felújításának befejezésére. Ezzel végleg leszámolhattak az álmukkal, hogy ezt a 2002-ben indult nagyszabású projektjüket befejezzék.

Tolnay Tibor:  Sajnos évek óta áll az építkezés, már nem is számítottunk arra, hogy egyhamar folytathatjuk a munkát. A mi tevékenységünk most az állagmegóvásra és az őrzésre korlátozódik. Az állami beruházásoknál szokás volt úgy kötni a szerződéseket, hogy az éves pénzkeretet az éppen aktuális költségvetés szabta meg. Ha erre éppen nem jutott, akkor az építkezés megállt. Ezért történhetett meg például az is, hogy az egyik legnagyobb építkezésünk, az Országos Rehabilitációs Intézet már a tizedik egészségügyi minisztert „fogyasztja”. De más projektek is éveket csúsznak.

- Időközben jelentős veszteségek is keletkeznek.

- A szakma régóta követeli, hogy csak akkor lehessen kiírni pályázatot, ha megvan rá a fedezet. Rendkívül felelőtlen ez a magatartás, hiszen egy megkezdett projektben úgy van benn komoly pénz, hogy nem válik értékké. Az évek során pedig egyre feljebb kúsznak az árak, már semmi sem annyiba kerül, mint az induláskor. Másrészt erkölcsileg avul az egész projekt, az állaga is romlik. Felbecsültük, eddig 3,5 milliárd van benn a Sportkórházban, s még legalább 5 milliárd kellene a befejezéshez. Reménytelen.

- A kiszámíthatatlan állami megrendelések mellett az építőipari recessziót is megszenvedi a cég?

- Tavaly kétmilliárddal csökkent a bevételük. Az adózott eredményünk azonban kiegyensúlyozott évek óta. Az építőiparban az árbevétel nem arányos a profittal. Az elmúlt 6-7 évben előfordult, hogy 30 milliárdos volt a forgalmunk, s az is, hogy 15 milliárd, de a profit mindig egymilliárd körül alakult. Mint minden normális gazdálkodó szervezet, mi sem a volumenre „hajtunk”, hanem arra, hogy a tevékenységünk gazdaságos és eredményes legyen.

- Mire büszke a cég munkái közül?

- Szinte nem tudok választani, éppúgy büszke vagyok a rendőrpalotára, mint a külkerbank felújított műemléki épületére, a Royal vagy a Meridien szállodára, de sorolhatnám az egyetemi épületeket vagy a Mammut üzletközpont két blokkját, a Pólust, a debreceni, a csepeli plázát. Jellemző, hogy amíg régebben inkább ipari létesítményeken dolgoztunk, addig az utóbbi években főleg oktatási, kereskedelmi, logisztikai megrendeléseink vannak.

- A válság túlélésére mi a vállalat stratégiája?

- Megpróbáljuk visszafogni a költségeinket, bár eddig sem gazdálkodtunk pazarlóan. Amíg a külső körülmények nem változnak, nincs bérfejlesztés, nincs prémium. Természetesen ez a vezetőkre is vonatkozik. Viszont senkit sem bocsátottunk el, hiszen a cég legnagyobb értéke a szellemi és a fizikai gárda.

- Más cégek máshogy reagáltak.

- Sokan csökkentették a munkaidőt, csoportos elbocsátásokat hajtottak végre. Természetesen, ha úgy alakul a piac, lehet, hogy mások is erre a lépésre kényszerülnek, hiszen egyik cég sem szociális intézmény. Én egyelőre úgy látom, hogy ezt a stábot meg tudjuk őrizni. Meggyőződésem, hogy a válság lecsengése után megindul egy felfelé ívelő trend, akkor a talpon maradt cégeknek nagyobb lehetőségeik lesznek.

- Az ágazat sajátos hazai problémái mennyiben járultak hozzá, hogy ennyire megviselte a cégeket a válság?

- Igen nagy gondnak tartom, hogy 90 ezer bejegyzett építőipari cég van. Amíg az árakban nem térül meg a tisztességes bér költsége, addig ez a struktúra is megmarad. S vele együtt az összes rákfenéje az építőiparnak: a feketefoglalkoztatás burjánzása, a tisztességtelenség, a lánctartozások szövevénye.

- Számos kormányzati ötlet, csomag született az építőipar megsegítésére…

- Rendkívül bosszant, amikor a politika arról beszél, hogy „megsegítik” az építőipart. Leszögezhetjük, ez az ágazat soha semmiféle támogatást nem kapott. Nem is vártuk el, bár jól jött volna.

- Az ÉVOSZ elnökeként messzire hallatszik a hangja. Mit tanácsol ebben a helyzetben a döntéshozóknak?

- Az biztos, durva ellenőrzésekkel nem lehet fehéríteni az ágazatot. A mérlegek nyilvánosak, lehet látni, hogy melyik cég milyen átlagbéreket fizet, hogyan adózik. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a fehérek, a tisztességesek pozitív megkülönböztetésben részesüljenek. Kapjanak előnyt, pluszpontot a közbeszerzésekben azok, akiknél az átlagbér a nemzetgazdasági átlag fölött van.

Amíg csak az ár – mégpedig a minél alacsonyabb ár – számít egy megbízás elnyerésénél, nem javul a helyzet, a lánctartozások is megmaradnak. Ráadásul a cégek évekig is pereskedhetnek a pénzükért. Amíg egy gazdasági perben az ítélet 6-7 év múlva születik meg, addig itt az ügyeskedőnek nagy félnivalója nincs, mert legfeljebb alakít egy másik céget. Felgyorsított ítéleteket várunk tehát a nagy értékű gazdaság perekben. Ha gyors és elrettentő ítéletek születnének, akkor számos befektető nem merne élni tisztességtelen eszközökkel.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!