Somló Tamás: örülök, hogy Demjén megmaradt nekünk

Hatalmas, egész lábat beborító járógipsz-szerűségben tűnt fel a finálé próbáján szombaton délután Somló Tamás a zenésztársak között. Mint kiderült egy otthoni karnis okozta a bajt, mert elsőre nem sikerült a helyére tenni a függönylógatót, ami azóta természetesen sikerült a rendeltetésének megfelelő pozíciójába akasztani. A zenészt a beállás után kapucsínója közben zavartuk meg, mert érdekelt minket: hogyan viszonyul egy ikon egy másik ikonhoz.

- Demjén ugyanolyan régi motoros ebben a magyar beat-ben mint mi vagyunk, egy kiemelkedő személyiség és alkotó, kijárt neki ez a megsüvegelés – mondta barátságosan Somló Tamás zenésztársáról, akinek két dalát dolgozza fel szombaton este. – Nagyon szeretem azt, amit csinál, viszont korábban nagyon féltettem is, mert azt hittem, mint a legtehetségesebbet, elviszik majd külföldre, ahonnan soha többé nem fog visszatérni – idézett fel egy néhány évtizeddel ezelőtti aggodalmat. Félreértés ne essék, csak azt nem szerettem volna, hogy eltűnjön, mit jó néhány nagyszerű pályatársunk, akik elsősorban angolszász országokban megpróbálták a szerencséjüket, kifejezetten jó, hogy Rózsi megmaradt nekünk, ezek alapján nem is csoda, hogy nagy örömmel vagyok itt.



Somló Tamás az El kell, hogy engedj slágerét adja majd elő, valamint egy kevésbé ismert, különleges dallal, a Mit vársz bolonddal akar kedveskedni barátjának. – Mindkettő különleges dal szerintem, és nagyon szeretném vele meglepni Rózsit, jóllehet azt csak remélni tudom, hogy a közönség is emlékszik erre a számomra felejthetetlen szerzeményre – osztotta meg velünk rövidre szabott színpadi programját az énekes-szaxofonos, aki szerint Demjén dalai örökérvényűek a magyar könnyűzenében, és ebben a dallamok mögött meghúzódó társadalmi korrajz is hatalmas szerepet játszik. – A publikum a szívünkben hordoz minket, de azt is tudni kell, hogy mi is a szívünkben hordozzuk saját közönségünket, ez éltet minket, és ez különösen jellemző Demjén Ferenc egész pályafutásában – tette hozzá az LGT ikonja.



A zenész kapucsínójának kihűlésére várva Somló Tamás azonban a hazai könnyűzenéről meglehetősen borúlátó képet festett beszélgetésünk alatt, de a hiba okát nem a társakban kereste. – Kegyetlen recesszió van a magyar piacon, és ennek semmi köze sincs a gazdasági válsághoz – avatott be mindjárt a felütéssel a zenésztársadalom fájó pontjait megmutatva.

– Rengeteg, kifejezetten tisztességes és jó zenész van ma is Magyarországon, de ez önmagában nagyon kevés a túlélésre. Az internet mindent megváltoztatott. Nem igazán érdemes kiadni lemezt manapság, mert mindent megtalálnak a hálón, persze azért, mert a megjelenés pillanatában fel is teszik. Így aztán iszonyúan beszűkülnek a lehetőségek a zenészek előtt, picire olvadt a piac, ami már csak és kizárólag Magyarországot jelenti. Csak akkor lehet életben maradni, ha folyamatosan a színpadon állsz, mert másként nincs is esélyed megmutatni magad – magyarázta a helyzetet zárszóra, mert a rendezők keresésének eleget téve a művészeket illető karszalagokért el kellett sietnie. A kapucsínót magával is vitte, mert sajnos nekünk válaszolva nem maradt ideje, még belekortyolni sem…