Az sem világos, hogy ki a beteg - az MSZP?

Az egyetemes baloldalt? Vajon miért? Tegyük fel, a rendszerkritikus, "ósdi" baloldal lemeze végérvényesen lejárt, s ma az a modern, ha az idők végezetéig örülnénk a kapitalizmusnak. De rögtön kérdezzük is meg: hogyan lehetséges ez?

Az éhség helyébe immár tényleg a megtömött has problémái léptek? Létrejött volna az egymáshoz hasonlók globális társadalma, feloldva a régi és új típusú osztályellentéteket? Megszűnt a tőketulajdon és a munka lényegi ellentétéből fakadó egyenlőtlenség? Elviselhetőbb lett a viszonyunk a természethez? – teszi fel a kérdést a Népszabadságban Galló Béla.

S mindennek mi a bizonyítéka?

Ne keressük, nem létezik ilyen.

De ettől még a kapitalizmusnak is megvan az a csalóka tulajdonsága, hogy a benne élők számára már-már öröknek tűnik. Létezési módja az életerős haldoklás, de a szocializmus ideája épp e paradoxon miatt megkerülhetetlen. A modernitásnak mindmáig a szocialista kihívás a hajtóereje; akik a baloldalt temetik, nem bíznak az alternatív modernitásban.

Rémesnek minősítik ezt a kihívást, akárcsak a modernségellenes vallási fundamentalizmusokat, csupán azért, mert egyaránt - noha nem ugyanazért - bajuk van a kapitalizmussal. A sebész és a hóhér egybemosásának vaksi okossága ez, megtéveszti őket, hogy mindkettőnek éles szerszám van a kezében.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!