2009.10.28. 16:19
A válság úgy kellett a Jobbiknak, mint egy falat kenyér
A szélsőjobboldal megerősödése a 2009-es európai parlamenti választás óta nem vita-, hanem ténykérdés. A Jobbik Magyarországért Mozgalomra leadott több mint 427 ezer voks azt jelzi, hogy a párt a szélsőjobboldali szavazótábor többségének integrációján túl, más, a parlamenti pártokból kiábrándult, vagy az azoktól eleve elzárkózó választói rétegeket is sikeresen szólított meg.
Mindez nem független sem a gazdasági válság hatásaitól, sem az évek óta tartó kormányzati válságtól, sem a Fidesz azon politikai stratégiájától, amely több vonatkozásban elmosta a határokat a mérsékelt politizálás, illetve a radikalizmus között. A szélsőjobboldal megerősödése ugyanakkor nem egyszerűsíthető le ezekre a tényezőkre, annak ugyanis összetettebb társadalmi és politikai okai vannak. Az elmúlt három évben szélsőséges politikai válaszokra irányuló társadalmi kereslet találkozott a Jobbik által kínált politikával, és e két törekvés kölcsönösen erősítette egymást.
Több vizsgálat is arról tanúskodik, hogy a magyar választók körében erőteljes jobbratolódás zajlott az elmúlt években. Mára 12 százalék fölé emelkedett azoknak az aránya, akik a bal-jobb skála jobbszélén helyezik el magukat. Ez nem jelent feltétlenül általános és tartós értékváltást, a pártpolitikai következmények azonban jól láthatók: a szélsőjobboldal potenciális támogatottsága jelenleg olyan jelentős, hogy az egyfajta középpárti státuszt tesz lehetővé a még parlamenten kívüli Jobbik számára.
A társadalomban az elmúlt években jelentősen nőtt a mintát és értékeket adó tekintélyek, valamint a rend hiányának érzete. A történelmi tapasztalatok alapján mindez ideális terepet jelent a szélsőjobboldal megerősödéséhez. Ráadásul a gazdasági válság és az ezzel összekapcsolódó társadalmi-politikai válság miatt kialakuló fenyegetettség érzése tovább erősítette hazánkban az erős tekintélyek iránti vágyat, illetve a radikális rendpárti politika népszerűségét. A szélsőjobboldal által kínált „rendutópia” erre a társadalmi igényre reagál, miközben a különböző önvédelmi gárdák kikezdik az állami erőszak monopóliumát, aláásva ezzel a demokratikus berendezkedés egyik tartópillérét.
Társadalmi bizalomhiány
A hazai közvéleményre hagyományosan jellemző krónikus pesszimizmus, valamint az általános bizalomhiány ugyancsak elősegítette a szélsőjobboldal előretörését. Az alacsony társadalmi bizalom és az általános gyanakvás együtt jár a civil társadalom gyengeségével, a piacgazdasággal szembeni előítéletekkel, az erős paternalizmussal és a rendszerellenességgel is. A World Value Survey nemrég publikált adatai szerint az európai országok között Romániában, Magyarországon és Bulgáriában a legalacsonyabb a civil társadalmi aktivitás szintje. A civil szféra gyengesége nagymértékben segíti a szélsőjobboldalt, amely gyakran éppen „civil” köntösbe bújva új, az állam szerepét átvevő és a közösségek életét kiegészítő társadalmi-politikai intézmények létrehozását ígéri.
Ellenséges viszonyulás
Magyarországon az utóbbi években egyértelműen felerősödött a kisebbségekkel szembeni intolerancia és előítéletesség, illetve az összeesküvés-elméletekre alapozott politikai gondolkodás. Hazánkban nem hatnak olyan normák, melyek megszelídítenék és tompítanák a nyíltan vállalt előítéleteket. Sőt, a hazai közbeszéd egyre inkább korlátok nélkülivé válik, a nyíltan szélsőséges politikai vélemények reflektálatlanul jelennek meg a nyilvánosságban. Ennek nyomán tovább erősödött a cigányokkal szembeni nyílt előítéletesség, a cigányok körében a többségi társadalommal szembeni ellenszenv.
A cikk folytatása, valamint további hírek és információk a témáról itt olvashatók!
