Bochkorék öncélú röhögtetőként sokat tettek az alpáriságért

Megértem persze, hogy nem beszéltek azokról a finoman szólva vitatható játszmákról, melyek akkor játszódtak le, amikor az őket foglalkoztató csatornák jutottak frekvenciához, s nem irányíthatták rá az indulatokat arra a pártokrata rendszerre, amely őket celebebbé tette s celebségükben megtartotta. Csupán azt nem értem, hogy a tüntetők tömegéből miért nem hallatszott ki legalább halkan a lényeg elleni tiltakozás; miért nem azt suttogták a főváros reggeli közlekedését megbénító fanok, hogy "Le a pártokráciával!"

Mindenkinek szíve joga, miért áll ki, mikor vonul fel, ír borzalmas SMS-eket s ejt könnyet. De azért illene súlyozni! Mert sem első-, sem másod-, sem harmadsorban nem a Boros-Bochkor páros veszett el ebben a csatában, hanem a demokrácia reménye.

Ugyanis a hatalom jelenlegi és leendő birtokosai azt vágták egy ország képébe, hogy mindenki tehet egy szívességet: a mai Magyarországon a két meghatározó párt négy katonája elég ahhoz, hogy zárójelbe tétessék mindaz, amit eddig a demokráciáról, a törvényességről, a politikai hatalom és a gazdasági szféra szétválasztásáról szerettünk volna gondolni – fogalmaz a Népszabadságban Domokos Lajos.

A cikk folytatása itt olvasható!