Nyugdíjfronton ismét a populizmus látszik győzedelmeskedni

<kep21956>A választási kampány közeledtével a magyar politikai elit ismét elfeledni látszik azt a racionális beszédmódot, amelyre jórészt a válság és annak húsba vágó következményei rákényszerítették.

A krízishelyzetben a nemzetközi hitelezők elvárásait a magyar gazdaságpolitika úgy teljesítette viszonylag sikeresen, hogy a rövid távú stabilizáció mellett néhány kritikus területen (az adórendszerben, mindenekelőtt a munkát terhelő adók és járulékok szintjében, illetve a nyugdíjrendszerben) egyértelműen kedvező irányba, a hosszú távú pénzügyi és társadalmi fenntarthatóság irányába módosultak a paraméterek.

Itt összehasonlíthatja az egyes magánnyugdíjpénztárak teljesítményét

Sőt, az elmúlt hónapokban úgy tűnhetett, hogy a meghatározó politikai erők végre elfogadják: világnézettől, ideológiai beállítódástól függetlenül racionális, fenntartható politikát kell folytatni az állam pénzügyeinek intézésében. Mintha megszületőben lett volna egy latens egyetértés arról, hogy az államadósságot – illetve a lakosság és a vállalkozások magánadósságát is – csökkenteni kell, a kisállamok számára komoly kockázatot jelentő nemzeti valuta helyett az euró mielőbbi bevezetésére kell törekedni, továbbá, hogy a magyar gazdaság legfőbb strukturális gondját jelentő foglalkoztatás növeléséhez a munkát terhelő adók és járulékok mérséklése is elengedhetetlen (bizonyos közoktatási és közösségi közlekedési koncepcióváltás mellett).

A jegyzet teljes terjedelemben itt olvasható

A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos vitákról itt olvashatja el a Világgazdaság mai cikkét