Hogyan állapítják meg a béreket a hazai cégek?

Bérmegállapítás Magyarországon: egy vállalati felmérés eredményei címmel készült el ennek alapján a tanulmány, amelyet az MNB-szemle ismertetett.

A WDN 2006-os bérmegállapítási felmérés eredményeinek közgazdasági értelmezését taglalva a cikk a többi között arra mutat rá, hogy a magyar vállalatokat nem kötik külső tényezők a bérmegállapítás során (az egyetlen, ám fontos kivétel ezalól a minimálbér). Országos vagy ágazati szintű kollektív szerződések nincsenek, és még cégen belül is az egyéni bérmegállapítás a legjellemzőbb.

Másrészt azonban a bérek meghatározása meglehetősen mereven történik. Az újonnan felvettek bérezése az állományban lévő dolgozók béreihez igazodik, és a legtöbb cég legfeljebb évente egyszer hajt végre bérkiigazítást.

Az alapbéreket soha nem csökkentik, és ritkán fagyasztják be; bár ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy a vizsgálati időszak során gyors ütemű átlagos bérnövekedés volt jellemző. A fenti jelenségek megértése érdekében olyan bérelméleteket kell találnunk, amelyek hangsúlyozzák, hogy a béreknek más szerepük is lehet azonkívül, hogy a dolgozók határtermékét tükrözik – mutat rá az elemzés. Az implicit szerződések elmélete például azzal érvel, hogy a dolgozókat a vállalat biztosítja az idioszinkratikus sokkok ellen, mivel az sokkal inkább képes megvédeni magát az ilyen kockázatok ellen.

Bár a bérkiigazítás ritkasága és a bércsökkentéstől való elzárkózás alátámasztja ezt a hipotézist, az inflációkövető indexálás hiánya vagy a dolgozók pénzillúziójára, vagy a bérstabilitás hátterében lévő egyéb megfontolásokra utal.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!