A pályázatíráshoz a gondolatolvasás is alapkövetelmény?

Egyes hivataloknál az informatikai eszközök jelenléte, sajnos, jellemzőbb, mint alkalmazása. Az EU-s támogatásokért folyamodó pályázók és pályázatírók rémtörténeteket mesélhetnének. Képzeljék el, milyen az, amikor bizonyos közreműködő szervezetek számára a pályázó kifizetési kérelmét Word formátumban kell megalkotni (kimásolva a táblázatkezelőből az adatokat), majd a kész anyagot írásvédett PDF-fé alakítva kell benyújtani, így biztosítva, hogy a leadást követően legyen ismét mit begépelnie (!) a hivatal e feladatra kijelölt alkalmazottjának is. Hány ember dolgozik így fölöslegesen, s hány olyan, amúgy elkerülhető hiba születik, ami újabb hetekkel tolja ki a pályázott támogatás lehívását? Biztosan nem kevés – de úgy tűnik, ez a hatóságot nemigen izgatja.

Az informatika alkalmazása kapcsán a hivatal többször is tanúbizonyságát adta annak, hogy – ha szabad az angol nyelvből átemelt eufémizmussal élni – „kihívásokkal küzd”. A kitöltendő formanyomtatványokba beégetett automatizmusok nemegyszer hibásan működnek, arra kényszerítve ezzel a pályázót, hogy a cél érdekében „megbütykölje” – illegálisan módosítsa – a hivatalos nyomtatványt. Az adatszolgáltatás egyes fajtáira csak elektronikus úton van lehetőség, de előfordul - például az EMIR (Egységes Minisztériumi Információs Rendszer, az EU-s pályázatok kormányzati kezelő rendszere) Projekt Előrehaladási Jelentése esetében –, hogy a felugró ablaka nem alkalmas a jellemzően 1000 karakternél hosszabb tartalom rögzítésére. No, ekkor jön a hiánypótlás, amit viszont ismét csak Word-formátumban lehet beküldeni…

Mindenki másképp csinálja – a különböző pályázatokat felügyelő szervezetek, különböző elvárásokat támasztanak, és a pályázó csak reménykedhet, hogy sikerül az adott hatóság szája íze szerint benyújtani az anyagot. Van olyan energetikai pályázat, amely esetében táblázatos formában kell 2038-ig megsaccolnia a vízdíj alakulását.

Eltekintve attól, hogy az így keletkezett dokumentum milyen kínok elé állítja majd az olvasót (ha egyáltalán lesz olvasója az ilyen anyagnak), kérdés, hogy mi haszna van jós-szerepbe kényszeríteni a pályázót. Igaz, a misztikum más esetekben sem áll messze a kiíróktól – van úgy, hogy a gondolatolvasás is alapkövetelmény. Teszem azt, az informatikai pályázatokhoz sehol sincs kifejtve a kifizetési kérelemhez beküldendő dokumentumok teljes köre (pl. oktatási tematika, jelenléti ív, teljesítés-igazolás, minden számlához külön jegyzőkönyv stb.), s így – még pályázatíróként is – szinte kizárt a hiánypótlás-mentes elszámolás, ami megint csak a projekt csúszásához vezet.

A pályázati rendszer jelenlegi működése, széttagoltsága, sajnos kedvez a hasonló, bosszantó jelenségeknek. „A támogatási projekteket jellemző, nehezen elkerülhető késedelmek egyrészt megviselik a pályázati folyamat résztvevőit, másrészt azzal fenyegetnek, hogy nem jut idő lehívni a Magyarországnak megítélt EU-támogatás teljes keretösszegét.” – hangsúlyozza a Magyar Pályázatkészítő Iroda vezérigazgatója, Essősy Zsombor. A 2007-2013-as támogatási időszak félidejében járunk, s eddig a pénzek alig több mint 10%-át fizették csak ki.

Legfőbb ideje átgondolni, horribile dictu, megtervezni, hogyan és mire költjük a fennmaradó több ezermilliárd forintot.