Oszkó: Melyik kormány számíthat az újraválasztásra?

Érdekes vita bontakozott ki az uniós pénzügyminiszterek legutóbbi informális ülésén. A költségvetési gazdálkodásról, az eladósodottság féken tartásáról szóló egyeztetés egyik témafelvetéseként Alberto Alesina professzor tartott rövid előadást. Feltette a kérdést: vajon igaz-e, hogy az a kormány, amelyik saját népszerűsége érdekében – az általa vezetett ország jövőjét veszélyeztetve – számolatlanul költi a pénzt, az jó eséllyel számíthat az újraválasztására? Ezzel szemben pedig az ésszerű, fegyelmezett és kiegyensúlyozott gazdálkodást és pénzügypolitikát folytató kormányok – különösen válság idején – bukásra ítéltettek? Egy ilyen állításnak igencsak zavaró következménye lenne általában is a demokratikus berendezkedésű országokra nézve, hiszen az azt jelentené, hogy a rosszul, felelőtlenül kormányzó erők számíthatnak nagyobb eséllyel rá, hogy újraválasztják őket, miközben a jó kormányzás szinte elkerülhetetlen bukáshoz vezetne. Márpedig így kevéssé várhatnánk az újraválasztásukban érdekelt politikusainktól jó minőségű kormányzást.

Gyorsan végigpörgetve az elmúlt két hazai választási ciklus történetét, hamar úgy gondolhatnánk, hogy az állítást a közelmúlt is visszaigazolja. A 2002-től 2006-ig tartó kormányzás nemhogy kordában tartotta volna a 2002-re éppen újra egyensúlyát vesztett költségvetést, hanem olyan féktelen költekezésbe kezdett, hogy azóta is annak hatásait nyögjük, hiszen még a globális pénzügyi krízis nélkül is belesodorta Magyarországot a saját válságába. Mégis, az akkor kormányzó erőket a választók a kormányzati munka folytatására hatalmazták fel 2006-ban. A következő parlamenti ciklus stabilizációs munkáját pedig, mely nemcsak a korábbi túlköltekezés okozta károkat igyekezett helyrehozni, hanem hosszabb távra is megalapozhatja az ország felzárkózását és a válságból való kilábalását, a választók soha nem látott arányú protest szavazatokkal utasították el.

A teljes jegyzetet itt olvashatja!