Megoldás a lakossági devizahitelek problémájára

A magyar lakosság és vállalkozások devizában fennálló hatalmas adósságai miatt a forint leértékelődésének megakadályozása céljából az ország a nemzetgazdaság rövid- és középtávú érdekeivel ellentétes gazdaságpolitikát kénytelen folytatni már közel egy évtizede. A gazdaságnak inkább egy 280 forint/euró feletti árfolyam, míg a devizahiteleseknek (magánszemélyek és cégek egyaránt) egy 250 forint/euró alatti árfolyam állna érdekében. Ez egy olyan ellentmondás, amit véleményünk szerint csak a devizahitelek forinthitellé való konvertálásával lehet áthidalni.

Itt találhat információkat az aktuális devizaárfolyamokról!

Ezzel kapcsolatban már sok javaslat elhangzott: vannak, akik úgy vélik ennek költségeit a kereskedelmi bankoknak kellene viselniük, mások azt javasolják, hogy az állam viselje e terheket, azzal, hogy garanciát vállal a hitelekre. De az utóbbi időkben ennél forradalmibb javaslatokról is hallhattunk: egyes politikusok úgy gondolják, hogy e hiteleket vissza sem kellene fizetni, mert az "ártatlan" adósok védelme mindennél előbbre való. Nyilvánvaló, hogy egyik út sem járható.
De kanyarodjunk vissza a probléma kialakulásához. Nézzük meg mi vezetett a mai vert helyzet kialakulásához?

Jogi csapdák a hitelszerződésekben!

Mindenekelőtt a kereskedelmi bankok rövid távú profitéhsége, a hitelfelvevők korlátlan fogyasztási vágya, felelőtlensége és hiszékenysége társult az MNB, a PSZÁF és a kormány súlyosan gondatlan viselkedésével.

A magas MNB alapkamat miatt, a devizahitelekre extra felárat lehetett rátenni, ami a bankoknak busás hasznot hozott, akik a haszon egy részét magas kamatozású magyar államkötvényekbe tették. Az állampolgárok munka nélkül juthattak jövedelemhez és amíg a forint erős volt, azt hihették, hogy milyen jól jártak.

Minden egy helyen a hitelekről!

A PSZÁF tudott a lakossági devizahitelezésben rejlő óriási veszélyekről, de feladatát elintézte azzal, hogy a bankokat kötelezte arra, hogy a devizaadósság kockázatairól szóló 1-2 oldalas tájékoztatót az ügyféllel aláírattassák. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bankok nem éles lőfegyvereket adtak el a lakosságnak ilyen könnyelműséggel, állami engedéllyel, mert akkor ma már az utcára sem lehetne kimenni… De viccet félretéve, a megoldáshoz legalább két dolgot kell megállapítanunk:

1. A mesterségesen magasan tartott forintárfolyam nem felel meg a magyar gazdaság érdekeinek. Megengedhetetlen, hogy a magát függetlennek hirdető MNB szociálpolitikát csináljon árfolyam-politika címén, miközben szisztematikusan teszi tönkre az exportra termelőket és adósítja el nemzedékekre az országot. Ilyen független jegybankra tényleg semmi szükség! Egy országnak csak egy gazdaságpolitikája létezhet, mint ahogy egy cégnek is csak egy vezetője lehet. A jegybank fő feladata a hazai fizetőeszköz értékállóságának biztosítása mellett a nemzetgazdaság támogatása, de semmiképp sem pártpolitikai szándékoktól vezérelt szociális támogatások nyújtása. Köztudott, hogy a magyar gazdaság teljesítménye, növekedése elsősorban az export függvénye. De közismert az is, hogy az erős nemzeti valuta nem éppen exportösztönző eszköz, ellenkezőleg: tovább mélyíti a gazdasági válságot, lassítja a kilábalást. Az új kormánynak meg lesz a lehetősége, hogy a reálgazdaság érdekeit a monetáris politika alakítása során végre komolyan figyelembe vegyék. Ebben a döntésében bizton számíthat a már ma is külpiacra termelő és oda igyekvő hazai vállalkozók támogatására.

2. A devizahitel-felvevők a kapott pénzt döntően múlandó élvezetekre, (import) árukra, jellemzően tehát fogyasztásra költötték el, ma már alig tudnak bármit is felmutatni belőle.

Mi tehát a teendő? Úgy néz ki, hogy körülöttünk ólálkodó válság hagyott még egy kis időt és ha ügyesek, gyorsak és rátermettek vagyunk, akkor a múlt hibáiból valamicskét helyre tudunk hozni egy újabb megrendítő csapás előtt…

A jegyzet teljes terjedelemben itt olvasható!